És ekkor történik valami egészen különleges. A testünk milliónyi apró mirigyet kapcsol be, amelyek vizet engednek a bőr felszínére. Mi pedig elkezdünk izzadni. Nem azért, mert „túl sok víz van bennünk”. Nem azért, mert a szervezetünk méregteleníteni akar. Hanem azért, mert a testünknek saját klímaberendezése van. Ez a rendszer sokkal intelligensebb, mint gondolnánk.

Nem a verejtékezés hűt

Az egyik legfontosabb félreértés, hogy maga az izzadás hűti a testet. Valójában nem. A verejték akkor hűt, amikor elpárolog. Amikor a bőrünk felszínéről egy vízmolekula a levegőbe kerül, energiára van szüksége. Ezt az energiát a környezetéből, részben pedig a bőrünkből veszi fel. Így hő távozik a szervezetből.

40 Celsius-fokos száraz levegőben a verejték viszonylag jól párologhat. 35 Celsius-fokos, 90 százalékos páratartalmú levegőben viszont a verejték nehezen tud elpárologni. Ilyenkor megtörténhet az, amit mindenki ismer: folyik rólunk a víz, mégsem hűlünk megfelelően. Ez nem egyszerű kellemetlenség. Nagy hőterhelés mellett a rossz párolgás komoly veszélyt jelenthet.

A testünknek körülbelül kétmillió verejtékmirigye lehet

A hőszabályozásban elsősorban az úgynevezett eccrin verejtékmirigyek dolgoznak. Ezek szinte az egész testfelületünkön megtalálhatók. Nem mindegyik egyformán aktív, és nem mindenhol izzadunk ugyanolyan mértékben. A fej, a homlok, a törzs, a tenyér és a talp teljesen különböző mértékben aktiválódó területek. A hőleadás szempontjából azonban a legfontosabb az, hogy a szervezet szükség esetén óriási felületet képes verejtékkel borítani.

A rendszer központi irányítója az agyban található.

Amikor a test maghőmérséklete emelkedni kezd, a hipotalamusz érzékeli a változást, és aktiválja a hőleadási mechanizmusokat. A bőr erei kitágulnak. Több vér kerül a bőr közelébe. Bekapcsolnak a verejtékmirigyek. A szervezet tehát nem egyszerűen „izzadni kezd”. Egy pontosan összehangolt hőszabályozási program indul el.

Az acetilkolin a verejtékmirigy sejtjeinek receptoraihoz kapcsolódik, sejten belüli jelátvitelt indít el, majd megkezdődik az ionok és a víz kiválasztása. Vagyis néhány másodperc alatt egy idegi jelből látható verejtékcsepp születhet.

De honnan származik a verejték?

A verejtékmirigy először egy folyadékot választ ki a vérből, amelynek összetételét a mirigy csatornája később módosítja. A csatornán keresztül haladva többek között nátrium- és kloridionok kerülnek vissza a szervezetbe. Így a végleges verejték általában hígabb, vagyis hipotóniásabb a vérplazmánál. Ez rendkívül fontos. A szervezet ugyanis nem egyszerűen vizet veszít. Vizet és elektrolitokat veszít – de nem teljesen olyan arányban, ahogy azok a vérben jelen vannak. Ezért sem mindegy, mennyire izzadunk és mennyi ideig tart a hőterhelés.

Aki rendszeresen melegben edz, annak a szervezete „megtanul” izzadni. Ez talán az egyik legizgalmasabb tulajdonsága a rendszernek. A hőhöz való alkalmazkodás, vagyis a hőakklimatizáció, már néhány nap alatt mérhető változásokat eredményezhet.

A szervezet:

• korábban kezdhet izzadni,

• nagyobb verejtékmennyiséget képes előállítani,

• hatékonyabban adhatja le a hőt,

•  jobban megőrizheti a folyadékot,

• és csökkentheti a verejtékkel elveszített nátrium mennyiségét.

A verejtékcsatornák ugyanis képesek fokozni a nátrium visszaszívását. Ezért a rendszeresen hőterheléshez alkalmazkodó ember verejtéke bizonyos körülmények között kevésbé sós lehet. A szervezet tehát nem egyszerűen „többet izzad”. Hatékonyabban izzad.

Miért sós az izzadság?

Mert nátriumot és kloridot is tartalmaz. De a verejték ennél sokkal összetettebb folyadék. Található benne például:

• kálium, laktát, karbamid, ammónia, bikarbonát, aminosavak, és számos más kis mennyiségű komponens.

Ezért az izzadság összetétele bizonyos értelemben információt is hordozhat a szervezet állapotáról, de a legfontosabb funkciója továbbra is a hőleadás.

Miért izzadunk idegességünkben is?

Mert a verejtékezés nem kizárólag a hőmérsékletről szól. Erős érzelmek, szorongás, félelem, izgalom vagy stressz hatására is megjelenhet verejték. Ez különösen jól megfigyelhető a tenyéren, a talpon és a hónaljban. Az érzelmi verejtékezésnek részben eltérő idegrendszeri szabályozása van, és evolúciós szempontból valószínűleg összefügghetett a fokozott készenléti állapottal. Érdekes, hogy a tenyér izzadása nem feltétlenül jár együtt a teljes test hőmérsékletének emelkedésével. Vagyis lehet, hogy valaki hideg szobában ül, mégis izzad a tenyere. A test nemcsak a hőmérsékletünkre reagál, hanem az agyunk által érzékelt veszélyre és izgalomra is.

Mi történik, ha kiszáradunk?

Itt lép működésbe a rendszer egyik fontos „vészfékje”. Ha sok folyadékot veszítünk, csökkenhet a keringő vér térfogata, miközben nő az ozmolalitás. A szervezet ilyenkor igyekszik megőrizni a rendelkezésre álló folyadékot. A verejtékezés csökkenhet. Ez első pillantásra jó ötletnek tűnik. Csakhogy közben a hőleadás is romlik. Így kialakulhat egy veszélyes kör:

hőterhelés → izzadás → folyadékvesztés → csökkenő keringési tartalék → romló verejtékezés → romló hőleadás → további testhőmérséklet-emelkedés.

Ezért jelent komoly veszélyt a nagy melegben végzett intenzív fizikai munka megfelelő folyadékbevitel nélkül.

Nem minden izzadás egyforma

Van, aki alig izzad. Másokról egy edzés során szinte csöpög a víz. Ez önmagában nem jelenti azt, hogy az egyik ember „egészségesebb”, mint a másik. A verejtékezés mennyiségét számos tényező befolyásolja:

• genetika, életkor, nem,

• testméret, fizikai állapot,

• hőakklimatizáció, környezeti hőmérséklet, páratartalom,

• ruházat, folyadékállapot

• és az adott terhelés intenzitása.

A sportolóknál például a rendszeres hőterhelés és edzés miatt a verejtékezési válasz jelentősen megváltozhat. A „mennyit izzadsz?” tehát önmagában nem jó mérőszám. Sokkal érdekesebb kérdés: Mennyire hatékonyan tudod leadni a hőt?

És mi történik a sóval?

Hosszabb, intenzív izzadás során jelentős mennyiségű nátrium is távozhat. Ezért extrém körülmények között – például hosszú ideig tartó állóképességi terhelésben vagy nagy melegben végzett fizikai munkánál – az elektrolit-háztartás is fontossá válik. De itt is könnyű átesni a ló túloldalára.

Nem minden rövid edzéshez szükséges elektrolitital. Egy átlagos, rövidebb fizikai aktivitás esetén a kiegyensúlyozott étrend és a megfelelő folyadékbevitel általában elegendő lehet. A szükséglet viszont jelentősen megváltozhat hosszú, intenzív terhelés vagy extrém hőhatás esetén.

A legnagyobb tévhit: „A szauna és az izzadás méregteleníti a szervezetet”

Ez jól hangzik, csak éppen tudományosan félrevezető. Valóban kimutatható, hogy bizonyos anyagok – például egyes gyógyszermetabolitok, környezeti vegyületek vagy más molekulák – kis mennyiségben megjelenhetnek a verejtékben. De ebből nem következik, hogy a verejtékezés jelentős „méregtelenítő” szervként működik. A szervezet fő kiválasztó és méregtelenítő rendszerei továbbra is elsősorban a máj és a vese, miközben a tüdő, a bélrendszer és más folyamatok is részt vesznek az anyagcseretermékek eltávolításában. A verejtékmirigy elsődleges feladata egészen más. Hűteni akar, és ebben viszont lenyűgözően hatékony.

A következő alkalommal, amikor egy forró napon vagy egy kemény edzésen végigfolyik egy verejtékcsepp a homlokunkon, érdemes másképp nézni rá. Nem egyszerűen „izzadság”. Ez egy rendkívül hatékony megoldás egy nagyon egyszerű problémára:

Hogyan maradjon egy 37 Celsius-fok körüli biológiai rendszer működőképes akkor is, amikor odakint tombol a hőség, vagy éppen maximális teljesítménnyel dolgozik.

A verejték tehát nem a test szennyvize, hanem a test egyik legfinomabban szabályozott hűtőrendszere.