A testépítés még mindig kevésbé megbecsült sportágnak számít köszönhetően az elfogulatlan információk hiányának és a még mindig pregnáló sztereotípiáknak.

A testépítés, mint sport

A testépítők története egész új keletű, de az úttörők már a XIX. század végén megjelentek. A versenyszerű testépítés a XX. század közepén kezdődött, népszerűsége azóta is töretlen.

Sokan úgy tartják, hogy a testépítés nem sport. Ők azok, akik semmit sem tudnak a testépítésről, egy versenyt sem néztek végig, csak néhány kósza hírtöredéket láttak a sportról. A testépítők felkészüléséről fogalmuk sincs, és nem is akarnak tudni róla. Eleve elítélik a sportágat a pletykák, rosszindulatú szóbeszédek alapján. Manapság nagy divat a testépítést szabadidősportnak nevezni. Ez is a teljes tájékozatlanság hiánya. Valóban vannak olyanok, akik csak hobbiból űzik ezt a sportot, de ez így van rendjén. Minden sportban léteznek profik, amatőrök és hobbisportolók. Érdekes hogy sokan fociznak hobbiból, mégsem nevezik a labdarúgást szabadidősportnak.

Ahhoz, hogy valaki a profik között is megállja a helyét az egész életének a testépítés körül kell forognia. Egy igazi versenyző meghatározott időben eszik, nem mindegy, hogy mit és mennyit és az is lényeges tényező, hogy mennyit és mit iszik hozzá. Ezt az év nagy részében tartania kell, igazítani a versenyciklushoz, ellenkező esetben néhány nap, vagy akár néhány óra linkeskedéssel búcsút mondhat a versenyformának. Ez a testépítőknek a vég. Mindig formaközelben kell lenniük, hogy a megélhetéshez szükséges versenyeken kívüli szerződéses fellépéseken ne okozzanak csalódást rajongóiknak. Természetesen a versenyeken a csúcsforma kötelező. Ehhez a spártai étkezés mellett szükséges az iszonyú kemény, intenzív edzések lelkiismeretes végrehajtása versenyszezonban és azon kívül is.

A testépítőknek gyakorlatilag egész évben szezon van, csak időszakonként más célkitűzéssel dolgoznak. Az úgynevezett tömegnövelő időszakban – mint a neve is mutatja- a lehető legnagyobb izomtömegre és ennek egyenes arányaként a lehető legnagyobb izomerőre kell szert tenni. A verseny előtti felkészülés - a szálkásítás – célja a tömegnövelő időszakban megszerzett izmok teljes zsírtalanítása, oly mértékben, amit semmilyen más sportban nem látni, mindezt úgy, hogy az izmok harmóniája, arányossága, szimmetriája szép és tetszetős legyen. A szálkásításhoz és a tömegnöveléshez is jelentős táplálkozástudományi, élettani és biokémiai ismeretek szükségesek. Nincs még egy ilyen sport, amiben ennyire ismernie kell a versenyzőnek saját testét, erőnlétét, teljesítőképességét.

Az egyik legnagyobb tévhit a testépítőkkel kapcsolatban, hogy izomzatuk „fel van fújva”. Az izomerő és az izomtömeg nagysága egymástól nem független, tehát a hatalmas izomtömeghez komoly izomerő is párosul. A nagy súlyok emelése nélkül egyszerűen nem lehet nagy izmokat fejleszteni, mégis a súlyemelőkre és az erőemelőkre sosem mondják, hogy felfújtak pedig ezek a sportágak rokonai a testépítésnek. A súlyemelés és a testépítés közös vonása, hogy mindkettő a nagy erőre épít, a testépítésnél azonban a cél nem a minél nagyobb súlyok legyőzése, hanem egy esztétikus fizikum felépítése.

A testépítő versenyzők egy-egy verseny alkalmával hosszú idők kitartó munkáját és felhalmozott tudását mutatják be a színpadon. A színpadi pózolást sokan férfiatlannak tartják, pedig igen kemény munka, és fizikai megterhelés. Érdekes módon a műkorcsolyázók egyébként elismerést érdemlő produkcióit és az operaénekesek mesés előadásaikat nem tartják férfiatlannak. Pedig ezek a színpadi szereplések sokban hasonlítanak a testépítők versenyeihez. A versenyzőknek egész izomzatukat egyszerre kell megfeszíteniük, mindezt nem csupán pillanatokra, de mégis mosolyogva, hogy elnyerjék a bírók és a nézők szimpátiáját.

A versenyzők egy megmérettetés alkalmával több kilót veszítenek súlyukból, mindehhez társul a teljes mentális kimerültség, köszönhetően a versenyláznak és a tétnek. A testépítésben a versenyek helyezéseinek sorrendje szubjektív módon történik, mint például a műkorcsolyánál vagy a műugrásnál. Sokszor látni elkeseredett testépítőket eredményhirdetés után, hiszen olykor az egész éves aszkézis és a bukásig edzés sem elegendő a trófea begyűjtéséhez.

Ez egy ilyen sport. SPORT csupa nagybetűvel. Szabadidős testépítők pedig nem léteznek, mert aki ezt a sportot választja egy új életet választ, ami nagyon sok munkával, elkötelezettséggel és lemondással jár.

HA TETSZETT A CIKK, KÉRLEK OSZD MEG MÁSOKKAL IS!