A vizet egyes kultúrákban életelixírként tartják számon, és ennek jó oka van, ugyanis testünk minden szervrendszerének szüksége van rá a túléléshez.
Mint tudjuk, az emberi test közel kétharmada víz, de vannak egyéni eltérések
többek között azért, mert például az izmokban több a víz, mint a zsírszövetben. A vér 83 százalékban, az agy pedig 70 százalékban vízből áll. A szervezetünknek tehát szüksége van megfelelő, bőséges mennyiségű folyadékbevitelre a vérkeringés és a vér összetételének biztosításához, a vérnyomás szabályozásához. A víz segíti az emésztést, a máj méregtelenítő funkcióit, a veséken keresztül eltávolítja a fölösleges nátriumot a véráramból, szabályozza a testhőmérsékletet, védi a bőrt és általában a szöveteket, valamint kenőanyagként szolgál az ízületek számára.
Az ember hetekig életben maradhat evés nélkül, de víz nélkül maximum néhány napig. Vizsgálatok igazolják, hogy
már a kismértékű dehidratáltság is órákon belül hangulati, illetve kognitív zavarokat okozhat,
valamint csökkentheti a fizikai teljesítőképességet. A testünk folyamatosan veszít a folyadékkészleteiből, például azáltal, hogy lélegzünk, izzadunk, és természetesen WC-re is járunk. Persze a folyadékveszteség nem egyenletes. Egy hideg napon, ha nem vagyunk fizikailag aktívak, kevesebb folyadék is elegendő, ezzel szemben ha egy meleg nyári napon keményen sportolunk, akkor jóval többet célszerű innunk.
Honnan tudjuk, mikor vagyunk szomjasak?
Az ember akkor érzi magát szomjasnak, ha a vére túl sóssá válik, vagyis az oldott elektrolitok mennyisége megemelkedik a testfolyadékban. Ezt a jelzést veszik erre specializált idegsejtek az agyban, magyarázza Christopher Zimmerman, a Princeton Egyetem neurológiai szakembere. A víz, amit megiszunk, gyorsan az emésztőrendszerbe kerül, felszívódik és belekerül a véráramba. Mivel emiatt akár tíz percig is eltarthat, amíg a szervezet hidratáltsági foka megváltozik, a tudósok sokáig nem értették, miért van az, hogy
már egy korty friss víz is pillanatok alatt és nagymértékben képes csillapítani a szomjúságot,sőt egyenesen élvezetet okoz.
Azt találták, hogy amint a víz bejutott a szájba, a szervezet szinte azonnali sejtjelátviteli útvonalat indított el, amely szorosan követte a lenyelt víz mennyiségét, és ennek megfelelően gátolta a beérkező szomjúságjelzéseket. Ez a szájból és a garatból induló gyors jelzés mintha nyomon követné az elfogyasztott víz mennyiségét, és összevetné azt azzal, amire a szervezetnek szüksége van. De vajon honnan tudja például a jelzőrendszer, hogy az elfogyasztott víz tiszta víz volt-e vagy sós víz?
A kutatók nemrég elvégeztek egy másik vizsgálatot, amelyben sós vizet itattak egerekkel, és azt tapasztalták, hogy a szomjúságreceptorok egy rövid időre azt jelezték, minden rendben. Ám később mégis bekapcsoltak, ami az jelentette, hogy mégsincs rendben valami. Ezt követően a kutatók közvetlenül a rágcsálók gyomrába fecskendeztek be friss vizet, mire a szomjúság receptorok deaktiválódtak. A sós víz azonban nem váltott ki ilyen hatást. Ebből a kutatók arra következtettek, hogy
az agy jutalmazza a vízivást,
de a bélrendszernek van egy komoly ellenőrző funkciója. Ez egészen új megvilágításba helyezi a szomjúságot, mert megmutatja, hogy nemcsak az agy, hanem a nyelőcső és a belek is aktív szerepet játszanak a szomjúság csillapításában, már sokkal azelőtt, hogy a vér felhígulna a szervezetbe juttatott víztől.
Egy érdekességre is fény derült nemrég, hogy a vízivás az agy dopamintermelését is serkenti. A dopamin az a vegyület, amely az ember jó érzéséért felelős, legyen szó szexről, drogról vagy bármilyen sikerélményről. Vagyis a vízivás nemcsak szomjat olt, hanem egyfajta kielégülést is okoz.
Amikor keveset iszunk
Vannak esetek, amikor nagyobb a kiszáradás kockázata. Akik hosszú időn keresztül intenzíven sportolnak, esetleg olyan betegségekben szenvednek, melyet láz, hányás, hasmenés kísér, a terhes vagy szoptató kismamák és a diétázók.
Az idősebbek emberek nagyobb kockázatnak vannak kitéve,
mivel előfordulhat, hogy az agyuk jóval később érzékeli a kiszáradást, így nem küld időben jeleket a szomjúságról.A megfelelő hidratáltság egyik jele a tiszta vizelet. Ha a vizelet sárga, vagy pláne sötét színű, akkor megkezdődött a kiszáradás.
A dehidratáltság tünetei közé tartozik még
- a ritka vizelés,
- szájszárazság,
- álmosság vagy fáradtság,
- fejfájás,
- zavartság,
- szédülés.
Normális körülmények közt az agy és a test jól együttműködik, és 'szól', mielőtt ezek bekövetkeznének, de mindenkinek máshol van a 'szomjúságküszöbe', ugyanúgy, ahogy a fájdalomküszöbünkben is vannak egyéni eltérések. Úgyhogy bizonyos helyzetekben, amilyen az extrém meleg vagy extrém fizikai megterhelés, érdemes olyankor is vizet inni, mikor nem érezzük szomjasnak magunkat, hogy biztosan elkerüljük a kiszáradást.
Mivel csillapíthatjuk leginkább a szomjunkat?
Egy 2106-ban megjelent tanulmány érdekes különbséget talált nagyon szomjas emberek által megivott folyadék mennyiségében a folyadék szénsavtartalmától és hőmérsékletétől függően. Kilencvennyolc felnőtt embernek nem adtak vizet 12 órán át, utána pedig mindnyájan kaptak 4 dl szobahőmérsékletű vagy hűtött vizet, illetve szénsavas vagy szénsav nélküli vizet. Ezután mind a négy csoport ihatott még pluszban annyi szobahőmérsékletű vizet, amennyit akart, hogy megnézzék, mennyire maradtak szomjasak. Azok, akik eredetileg hűtött vizet ittak, kevésbé bizonyultak szomjasnak, mint azok, akik eredetileg szobahőmérsékletű vizet kaptak. Azok, akiknek a hűtött vize ráadásul még szénsavas is volt, fele annyi folyadékot fogyasztottak pluszban. Vagyis összességében
azok ittak a legkevesebbet, akik korábban hűtött szénsavas italt kaptak.
A legfontosabb a helyes egyensúly
A túl sok vízivás - ami azért valljuk be, a legtöbb emberre nem jellemző - akár halálos is lehet. A vízmérgezést szakszóval hiponatrémiának hívják, ami a vér alacsony nátrium szintjét jelöli. Ennek az állapotnak több eltérő oka is lehet, de a legjellemzőbb a túlzott vízivás miatt kialakult nátriumhiány a vérben. Ezt súlyosbíthatja a verejtékezés során bekövetkező nátrium veszteség a tartós edzések alatt. A hyponatremia súlyos esetben halál okozója is lehet, akkor válik végzetessé, ha ez a duzzadás az agysejtekben következik be. Egészséges embereknél, ha elég vizet fogyasztottak, és már nem szomjasak, akkor a további vízivás nagyobb erőfeszítésbe kerül, amit a kutatók 'nyelési gátlásnak' neveznek - így reagál ugyanis a szervezet a túl magas folyadékbevitelre.
Míg az idősebb emberek, az aktívan sportolók vagy a szélsőségesen magas hőmérsékletnek kitett személyek néha kevesebbet isznak a kelleténél, de a szervezetünk és az agyunk többnyire jól végzi a dolgát, és jelzi, mit kell tennünk.
Forrás: Robert Roy Britt
