Az öregedésért felelős tényezők - 2. rész

Inzulinrezisztencia

Szervezetünk működése szempontjából nagyon fontos, milyen a vércukorszintünk. Ennek szabályozásában elsődleges szerepet tölt be az inzulin, amely segíti, hogy a sejtekbe bekerüljön az azokat tápláló glükóz. A helytelen táplálkozás, a mozgás hiánya, a hasnyálmirigy folyamatos túlterhelése inzulinrezisztenciához vezet.

Inzulinrezisztencia modern társadalmunk egyik leggyakoribb problémája, amely alapvetően a cukoranyagcsere betegsége, de mint a szervezet fő energiaforrását érintő eltérés, az inzulinrezisztenica igen sokrétű következményt vonhat maga után. Élettani háttere, hogy a hasnyálmirigy által termelt, a sejtek cukorfelhasználását segítő inzulint a sejtek nem ismerik fel, nem kötik meg, így hatását nem tudja kifejteni. A rezisztencia eredménye, hogy a sejtek „éheznek”, ugyanis nem tudják a cukrot a vérből felvenni, a cukor a vérben felhalmozódik. Ez kettős eredménnyel jár: míg a sejteknek az energiát más forrásból kell beszerezni, a vérben felesleges cukor okoz problémákat.

Ezeknek következtében egyre több a 2-es típusú, az életkor előrehaladtával jelentkező diabétesz. Bár rendkívül gyakori jelenségről van szó, a probléma sokszor nem derül ki időben. Ennek oka, hogy vércukorszint-vizsgálatkor az orvosok ritkán kérik az inzulinszint meghatározását, és nem vizsgálják annak cukorterhelésre történő mozgását. Emiatt a probléma gyakran hosszabb ideig is rejtve marad. Előfordulása egyébként nagyjából megegyezik a cukorbetegségével, illetve meg is haladja azt. Pontos felmérések azonban - épp a szűrés hiánya miatt - nem állnak rendelkezésre.

Figyelem! Az inzulinrezisztencia tünetei nagyon változatosak lehetnek. Szerepelhet köztük elhízás, meddőség, száraz bőr, fáradékonyság, fertőzések gyakori előfordulása. Legtöbbször azonban az inzulinrezisztencia teljesen tünetmentes!

Az inzulin hatásának egyik legerősebb támogatója a mozgás. A rendszeres mozgás. A WHO ajánlásainak megfelelően heti 200 perc közepes intenzitású kardió mozgás kiegészítve heti 2x30 perc izomerő növelő mozgással.

Az autoimmun folyamatok

Ejtsünk néhány szót az öregedés további okairól is! Amikor a veleszületett és szerzett immunbetegség gyulladást hoz létre a szervezetben, az számos elváltozáshoz és az érintett szövetek károsodásához, végső soron elhalásához vezethet. Autoimmunitásnak nevezzük azt, amikor az immunrendszer a szervezet saját alkotóelemeit idegenként érzékeli, és az elpusztításukra törekszik. Az elpusztítandó alkotóelemek általában fehérjék vagy poliszacharidok, amelyek a sejt felszínén vagy a belsejében találhatók. Az immunreakció során gyulladásos folyamat alakul ki az érintett szövetben.

A neopterin egy purin nukleotid, melynek emelkedett szérum koncentrációja a celluláris immunrendszer aktiválódását jelzi, és valamilyen háttérben zajló autoimmun folyamatot tükröz, emellett vizeletben lévő mennyiségének emelkedése idegrendszeri elváltozásokra, érelmeszesedésre, plakk-ruptúrára (leszakadt, az eret elzáró plakkra), krónikus gyulladásra esetleg karcinogén folyamatokra enged következtetni. A neopterin meghatározása fontos jelzője lehet az autoimmun betegségek fellángolásának.

Táplálékainkkal hozzájárulunk az oxidatív stressz mértékéhez és a gyakran súlyos allergiát kiváltó autoimmun-gyulladáshoz. A bélrendszerben élő mikroorganizmusok nem bírják a modern táplálkozást. Szinte alig fogyasztunk nyers ételeket, amelyek prebiotikumként a normál bélflóra fenntartását szolgálják, valamint antioxidáns hatásúak lehetnek. Ezzel szemben stressznek tesszük ki az emésztőrendszert és a szervezetet a túlzott mértékű hús-, zsír- és cukorfogyasztással, az alkohol és a kávé mértéktelen bevitelével, és a dohányzás során bejuttatott méreganyagokkal. A bélműködés zavarai azután egy sor egyéb problémát hoznak magukkal, az elégtelen emésztés és az emésztőrendszerben felgyülemlő salakanyag számos betegség forrása. Az élet előrehaladtával a bélrendszer egyre kevésbé tudja ellátni feladatát, amennyiben nem kap támogatást az egészséges működéshez.

Az immunrendszer erősítése mellett a bélflóra a kórokozókkal szembeni védelemért is felelős. Hogy egyensúlyban maradjon, pro- és prebiotikumokra van szükségünk, akárcsak akkor, amikor ott a káros baktériumok elszaporodtak.

HA TETSZETT A CIKK, KÉRLEK OSZD MEG MÁSOKKAL IS!
Megosztás