Az öregedés, a telomerek és az oxidatív stressz.

1. Telomerek rövidülése

Bár az öregedés jelének a legtöbben a ráncokat tekintik, a folyamat azonban már azelőtt elkezdődik az ember szervezetében, hogy az a bőrünkön látszana. Tulajdonképpen már gyermekkorunkban elkezdődik. A látványos, külső jelek azonban csak 25-30 éves korunk környékén jelentkeznek, természetesen ez nagy mértékben függ az életmódunktól és a genetikai örökségünktől is. Valamennyi  folyamat összefügg kapcsolatba hozható a DNS-ben lévő, a kromoszómákat védő telomerek hosszával, mert a  telomer felelős a hibátlan sejtosztódásért. Az emberi testben a sejtek nap mint nap reprodukálódnak. Ez a folyamat az, amely a gyermek növekedését biztosítja. Még akkor is osztódnak a sejtjeink, amikor már mindenünk tökéletesen kifejlődött. De mire felnőtté válunk, sejtjeink bizonyos mértékű elhasználódása is megfigyelhető. A DNS-szál végein található szakaszokat, melyek védik kromoszómáinkat a sejtosztódás során bekövetkező sérülésektől, telomereknek nevezzük. Ezek a telomerek a olyanok, mint egy védősapka, de minden alkalommal amikor a sejt reprodukálódik, ennek a védősapkának egy része elkopik, így a telomer megrövidül, ezáltal romlik a védőfunkció, és

a sejt az öregedés útját járja egész az osztódási képességének elvesztéséig, a sejthalál stádiumáig.  

Ahogy a telomerek rövidülnek, úgy erősödnek fel az öregedési folyamatok, és jelentkeznek az azzal járó betegségek is. Tehát egyértelmű, hogy az öregedés lassításának egyik kulcsmozzanata a telomerek épségének minél hosszabb távon történő megőrzése. 

Mitől függ a telomer hossza?

Régi megfigyelés, hogy aki kevesebbet eszik, az tovább él. A témát jó száz éve kutatják, s állatkísérletekben a csökkentett kalórián tartott állatok 50%-kal is hosszabb életet éltek. Ennek egyik oka, hogy a különféle betegségek ritkábbakká válnak és megjelenésük későbbre tolódik. Majmoknál 20 éves követés végére a normál étrenden tartott majmok fele már nem élt, míg a kalóriacsökkentett étrenden élők 80% még élt és láthatólag életerős volt. Hasonló megfigyeléseket tettek az okinavai százéveseken is, akik igen kevés kalóriát fogyasztottak. Náluk az a szabály, hogy még éhesen kell abbahagyni az evést. 

A telomerek hosszát tehát nem csak az öröklött genetikánk befolyásolja. Mi maguk és környezetünk is hatással van rá. Az egyik legmeghatározóbb tényező a tartósan fennálló stressz, mely alattomban krónikus gyulladást vált ki. A gyulladás következménye többek között a telomerek intenzív rövidülése. Az öregedés lassítása tehát részben a mi kezünkben van, hiszen életmódunkkal késleltethetjük az öregedést. Tekintve, hogy az oxidatív stressz milyen erős hatással van a telomerekre, a fitokemikáliákban - azaz a növényekben található bioaktív vegyületekben - és antioxidánsokban gazdag, magas rosttartalmú étrend védő hatású lehet. Érdekes tény, hogy az egészségesnek kikiáltott növényi olajok magas omega-6 tartalmuk miatt az évtizedeken során kifejezetten megrövidítik a telomerek és egyben az élet hosszát is, mivel gyulladáskeltők, vérrögképzők és növelik a tumorok növekedését. Ezzel szemben az omega-3 zsírsavaknak - EPA, DHA - kifejezetten jótékony hatással van a telomerek hosszára.

2. Oxidatív stressz

Ez a legerőteljesebb degeneratív folyamat az élő sejtekben, amely bizonyítottan felelős az öregedésért, a  rosszindulatú daganatok kialakulásáért, az idegrendszeri károsodásokért, az ízületi  megbetegedésekért és a gyulladásokért. Ha sikerül a sejtekben csökkenteni az oxidatív stresszt, akkor lassítható az öregedés. De mi az az oxidatív stressz? A sejtek olyan állapotát nevezzük így, amikor a prooxidánsok - szabadgyökök - és az antioxidánsok egyensúlya eltolódik az előzőek javára. A szabad gyökök keletkezése és az antioxidáns védő rendszerek közötti egyensúly megbomlik, az oxidánsok kapacitása meghaladja az antioxidánsok kapacitását. 

Minden lélegzetvétellel együtt szabad gyökök is keletkeznek. A szabad gyökök olyan kémiai elemek, amelyek egy vagy több szabad elektronnal rendelkeznek. A szabad gyökök jelenléte a molekulák instabilitását okozza. Azért, hogy visszanyerjék stabilitásukat, reakcióba lépnek szabad elektronjukkal. Ennek következtében molekulák ezreit érintő láncreakciók alakulnak ki. Ezt nevezik oxidatív láncnak.

Az oxidatív stressz gyengíti az immunrendszert, károsítja a DNS-t, és végső soron sejt pusztulásához vezet.

Szinte nincs is olyan betegség, aminél ne mutatták volna ki a szabad gyökök károsító hatását: a krónikus gyulladások, a memóriaproblémák, az Alzheimer-kór, az ízületi fájdalmak, a vérkeringési rendellenességek mind akkor jelennek meg, amikor a sejtekben a szabad gyökök túlsúlyba kerülnek. A szabad gyökök képesek arra, hogy az antioxidáns rendszerek működését gátolják például oly módon, hogy „elfogyasztják” a rendelkezésre álló antioxidánsokat, így a sejtek egy másodlagos oxidatív károsodásra érzékenyebbek lesznek. Az önrontó kör folytatódik, és a sejt egyre jobban károsodik, mígnem elpusztul.

A szabad gyökök képződését elősegítik többek között az élvezeti szerek, a cigaretta és az alkohol, az erős és tartós UV-sugárzás, az ózon, a szmog, a különböző mérgező anyagok az ételben és a környezetben valamint a túlzott cukorfogyasztás, továbbá az éhezés, a stresszhatások, a hideg környezet, a helyhez kötöttség. A szervezeten belüli fiziológiás folyamatok is felszabadíthatnak szabad gyököket, mint például a fokozott anyagcsere-intenzitás vagy a jelentős fizikai terhelés. 

A Nobel-díjas dr. Selye János már 1964-ben megjelent Életünk és a stressz című, mára világhírűvé vált könyvében megállapítja, hogy a stressz a sejtek szintjéig hatással van biológiai létünkre. Különbséget kell tennünk a hétköznapi stressz – ami főleg a mindennapi életünkben érzelmileg befolyásol, és a teljes idegállapotunkra és szervezetünkre hat –, továbbá a fent vázolt sejt-stressz között, de előbbi kihatással van az utóbbira, és viszont. Azóta ennek a kölcsönhatásnak a részleteit is feltárták, de még mindig hangsúlyozni kell, milyen fontos szerepet játszik életünk hosszúságában és a betegségek elkerülésében az általános stresszoldás, a stressz egészséges kezelése.

Dr. Szent-Györgyi Albert, a szintén magyar származású Nobel-díjas tudós nem győzte hangsúlyozni, hogy

a C-vitamin az egyik legerősebb külső antioxidáns, ami semlegesíti a szabad gyököket.

Az oxidatív stressz fogalma egy amerikai biológus, dr. Joe McCord PhD, a Denveri Egyetem professzorának nevéhez köthe­tő, aki felfedezte a sejtoxidációt kontrolláló enzimet, a SOD-ot (Superoxide Dismutase), amit bizonyos gyógynövényekből ki is tudnak nyerni. Ez az enzim ellenőrzi a sejtekben keletkező salakanyagok kiürítését, ez – illetve a hiánya – felelős számos krónikus gyulladásért és vagy kétszáz olyan betegségért, ami az öregedés folyamatával együtt jár.
A másik fontos saját antioxidáns rendszerünk - a glutation peroxidáz - meghatározó előanyaga kerül napjainkban egyre inkább a figyelem középpontjába. 
Az N-acetil-L-Cisztein (továbbiakban NAC) korunk egyik legizgalmasabb antioxidáns hatásokkal bíró aminosava. A NAC nyákoldó, hurutoldó hatása régóta ismeretes az egészségügyi berkekben, mert képes felbontani a nyákban, váladékban található diszulfid-hidakat. Emellettr paracetamol-túladagolásból adódó problémákban is hatékonyan alkalmazzák, mint antidótumot, a májsejtek védelmének érdekében. Az új kutatási eredmények további fontos aspektusokra hívták fel a figyelmet: vércukorszintet stabilizáló, termékenységet fokozó, idegrendszert védő hatásai is innovatív lehetőséget rejtenek.

 

Magyarországon dr. Ádám Veronika akadémiai kutatócsoportja vizsgálja a számos betegség hátterében álló oxidatív stresszt, illetve annak a metabolizmussal – anyagcserével – való összefüggéseit az Orvosi Biokémiai Intézetben, és arra a következtetésre jutottak, hogy bizonyos antioxidáns tulajdonságú anyagok stimulálják a SOD-ot. Megállapították, hogy többek között számos gyógynövény készítménynek ez a titka, így antioxidáns hatású például a zöld tea, a kurkuma és a májvédő máriatövis is.

HA TETSZETT A CIKK, KÉRLEK OSZD MEG MÁSOKKAL IS!