Magyarország kormánya mindent elkövet a békés gyülekezés és a szabad véleménynyilvánítás demokratikus jogainak megszüntetéséért.
A veszélyhelyzet miatt hozott kormányrendelet május 23-án járna le, de a parlament az őszi ülésszak kezdete utáni 15. napig meghosszabbította azt. Így már november eleje óta - és most a 2020 tavaszi különleges jogrendet nem is említem - folyamatosan értelmetlen jogi korlátozások között élünk. Ebben a mesterségesen fenntartott bizonytalanságban pedig senki sem tudja megjósolni,
mennyi ideig kell ezt még elviselnünk?
Nem mondhatjuk el a véleményünket, mert azt bármikor rémhírkeltésként, közösség elleni izgatásként értékelhetik, és utána
jön a házkutatás, a nyomozás és a vádemelés.
Eközben a média aljas módon, előre megfontolt szándékkal, szisztematikusan és büntelenül rémisztgetheti az embereket olyan hírekkel, melyek nagyon sokszor minden tudományos alapot és valós tényt nélkülöznek.
Nem gyűlhetünk össze békésen, szabadon, hogy kifejezzük egyet nem értésünket, és a változás iránti igényünket, pedig a gyülekezési jog alapvető része a demokratikus részvételi folyamatnak. Mi a tiltások és büntetések ellenére már három alkalommal demonstráltunk, a következmény pedig - ahogy egy „igazi” demokráciában szokás - rendőri intézkedés, felelősségre vonás és pénzbírság lett. Mindezek egy olyan vírushelyzet kapcsán történnek, amit értelmes, és szakmai szempontok alapján történő járványkezeléssel már régóta elfelejthettünk volna. Az alapvető jogok biztosa pedig már 7 hónapja lapít, miközben több civil szervezet által beadott felülvizsgálati kérelmet őrizget a fiókjában.
Most csak találgathatunk, hogy mi a valódi cél, aminek az eléréséhez
mindannyiunkat csak bábuként, eldobható kísérleti eszközként használnak,
miközben azt hangoztatják, hogy minden a mi javunkat szolgálja. Celebek és letűnt hírességek reklámoznak bizonytalan hosszútávú hatásokkal bíró vakcinákat, olyat állítva ezekről, ami soha nem volt bebizonyítva! Az ilyesminek eddig komoly jogi következményei voltak, napjainkban pedig Kossuth díj.
Most komolyan, ki az az őrült, aki beszedne egy vérnyomáscsökkentőt vagy egy erős nyugtatót csak azért, mert mondjuk azt egy zenész vagy egy valóság „hős” javasolja.
De hazánkban ma minden eszköz bevethető azért, hogy az emberek beadják a derekukat, és a szabadulásuk valamint elvett emberi jogaik egy részének visszaszerzése okán belemenjenek egy bizonytalan kimenetelű alkuba. Jelen pillanatban ott tartunk, hogy
a társadalom egy jelentős része kanyar nélkül bevesz mindent,
és a menekülésért vagy annak illúziójáért szinte bármire hajlandó, nem csak önmaga, de akár a gyermekei beoltására is olyan vakcinákkal, melyek alkalmazási lehetőségeit hétről hétre változtatják, és fogalma sincs senkinek, hogy a jövőben milyen károkat okozhat.
Valahogy úgy érezhetjük, hogy régóta egy folyamatos kísérlet részesei vagyunk. A patkányokkal végeztek hasonlókat, amikor vízbe dobták őket és azt vizsgálták, mennyi ideig képesek fennmaradni a felszínen egy szűk edényben. Az átlag 15 perc volt. Ezután kimentették és megszárították őket, majd rövid pihenő után ismét visszatették a vízbe.
Vajon mennyi ideig bírták ezt az újabb megpróbáltatást?
Senki sem gondolta volna, de több mint 60 óráig! Az állatok ugyanis megtanulták, hogy ebből a szorult helyzetből is van kiút, és a végkimerülésig kitartottak.
Valahogy mi is így élünk most. Bedobnak bennünket a koronavírus őrület feneketlen kútjába, ahol mi taposunk kitartóan, mert úgy hisszük, túlélőnek születtünk. Majd ha eljön a jó idő, kivesznek, egy kicsit, megszárítanak és úgy tesznek, mintha visszakaptuk volna az életünket, a szabadságunkat és a jogainkat.
De nem, mert a kísérleti laboratóriumból nem engednek ki a normális életünkbe, csak úgy tesznek, mintha megmentettek volna. Aztán jön a rosszabb idő, és mi újra a vízben találjuk magunkat. Megpróbálunk fennmaradni, bízni és hinni a menekülés lehetőségében, ezért kitartóan taposunk a végkimerülésig a normális élet reményében.
De a kísérlet legfontosabb kérdése: vajon meddig bírjuk még?
