Öt héttel az osztrák kormány koronavírus intézkedései után a Nemzeti Tanácsban értékelte a helyzetet a volt osztrák belügyminiszter, Herbert Kickl.
Élesen kritizálta, hogy a populista felszín alatt megvezették az embereket. Rámutat, hogy Svédországban semmivel sem alakult rosszabbul a járvány okozta általános helyzet, miközben az élet ott nem állt meg. Nem zártak be az üzletek, a gyermekek óvodába, iskolába valamint sportolni járnak, és kiváltképp nem korlátozták az emberek mozgását és a szabadságát.
Felveti, hogy Kurz kancellár elmélete alapján a járvány következtében legalább százezer halott kellene legyen Svédországban, és robbanás szerű fertőzéshullámok, ám ez mind nincs így! Ezzel szemben a kancellár egy apokalipszist vizionált Ausztria számára március elején, tömeges halálozást jósolva akkor, ha nem azt az utat választja az ország, amit ő javasol, az általános lezárásokkal és korlátozásokkal. Felteszi a kérdést, hogy miért nem látni svédországi tudósításokból olyan képeket, ahol tömegesen viszik a koporsókat, és ahol jégpályákat alakítanak át hullaházakká? Olyan képekkel, amikkel a kancellár dolgozott heteken keresztül, a legsötétebb víziókat tárva a polgárok elé. Szándékosan félemlítette meg ezzel a kancellár az embereket és folyamatosan fenntartotta bennük ezt az érzést.
Az áldatlan állapotokhoz hozzátartozik az is, hogy olyan intézkedések történnek a járvány kapcsán, melyek példátlanok az ország történetében. A legutóbbi ilyen eset során egy rendőr több levegőbe irányított figyelmeztető lövést adott le az ausztriai Nenzing közelében lévő várromnál, amikor egy járőrözés alkalmával észervette, hogy négy fiatal a kijárási korlátozás ellenére a szabadban, a padon ült. Nem garázdálkodtak, nem zavarták a rendet, csupán beszélgettek. A fiatalok ügyvédje, Patrick Beischl az intézkedést teljesen aránytalannak tartja és feljentést tett az ügyben.
„Az emberek legősibb félelmét használta fel erre, az emberek saját és rokonaik, barátaik életét féltették” - mondta Kickl. - 'Odáig juttatta az embereket, hogy még a saját gépkocsijukban is hordják a maszkot, ahol ez végképp semmit nem használ.'
A volt belügyminiszter éles kritikával illeti a médiát, akiket a kancellár Kickl elmondása szerint megvásárolt. A média ezen szereplői ritka kivétellel beálltak ebbe a pánikkeltő gépezetbe. Abba a gépezetbe, amivel létrehoztak egy veszedelmes járványképet valamint annak a megmentőjét a kancellár személyében. Szakértők időközben bemutatták azt, hogy a korlátozások elrendelésekor a járvány már rég túl volt azon a ponton, hogy az intézkedések bármit is használhattak volna, amit Kurz kancellárnak a képviselő szerint be kellene ismernie.
Ezzel szemben felvázolta azt a valóban komoly és valós problémát amivel Ausztriának most szembe kell néznie. Kilencszázezer ember került rövidített munkavégzésbe és sok százezer ember lett munkanélküli. Valamint sok-sok ezer tisztességes vállalkozónak szűnt meg a korlátozó-intézkedésekkel a az egzisztenciális bázisa.
Kick kiemeli, hogy a Kurz-féle 'új normalistásból az emberek nem kérnek, ők az eddig megszokott normalitásban szeretnének élni. A volt belügyminiszter elmondja, hogy a kancellárnak kötelessége lenne kiállni a tények ismeretében és beismerni, hogy lett volna más alternatíva is, amit fel sem kínáltak nyilvánosan. Empirikus módon, valós adatok és boncolások alapján, meg lehetne nézni, és kiértékelni, hogy a járvány milyen is volt valójában, de a kancellár a vakrepülésében elővett, félrevezető adathalmazaival, görbéivel és táblázataival ez nem lehetséges.
Kickl figyelmezteti a kancellárt, hogy hagyja abba az emberek további ijesztgetését és azt a kommunikációt, hogy csak feltételezhetően a kényszeroltás után bekövetkezően térhetnek majd vissza valamikor normális életükhöz. Kurz a szemére veti a kancellárnak, hogy nincsen átláthatóság és nincsen tervezhetőség, csak ellentmondások vannak. Kickl nem akarja, hogy a járvány számos áldozata mellett az igazság is áldozatul essen.
