Az ásványvíz üzletág 50 évre visszatekintve egy folyamatos sikertörténetet, ugyanis az egy főre eső fogyasztás évről évre nagymértékben növekszik – állapítja meg honlapján a Magyar Ásványvíz, Gyümölcslé és Üdítőital Szövetség. A magyarok ugyan lassan kezdtek el rászokni a palackozott víz fogyasztására, így az éves egy főre eső fogyasztás a hetvenes évek végén még csak 2 liter, a kilencvenes évek elején pedig 5-6 liter/fő körül mozgott. A fogyasztás a 90-es évek második felében kezdett el lendületesen felfelé ívelni, innentől kezdve évente 20-30%-kal nőtt, és 2019-ben már meghaladta az évi, fejenkénti 130 litert. Ezzel az eredménnyel az Európai Unió első öt országa közé kerültünk.

Sok pénzt költünk tehát vízre, és ha az összeget az ivóvíz árával összehasonlítjuk, akár könnyen nagyot nézhetünk, kiváltképp ha összevetjük egy másfélliteres palack árát egy köbméter csapvizével. Fordítsuk ezt le a számok nyelvére, mert úgy lényegesen látványosabb: a legnépszerűbb másfélliteres ásványvíz ára körülbelül 50-300 forint körül mozog terméktől és a vásárlás helyétől függően. Ez nagyjából egy köbméter, azaz 1000 liter csapvíz árának felel meg, amely jelenleg 220 forint Budapesten (Fővárosi Vízművek). Tehát egy másfélliteres ásványvíz áráért közel ezer liter csapvízhez juthatunk hozzá.
De mi van a palackban?
Azt gondoljuk, hogy a palackban mégiscsak valami több lehet, mint ami a csapból folyik. Mi tehát az ásványvíz? Vannak, akik legtöbb palackozott vízre ásványvízként tekintenek, ám nem mindegyik az, ugyanis ásványvíznek csak olyan terméket nevezhetünk, amelynek összetételében az összes oldott ásványianyag-tartalom eléri a legalább 500 mg/l-es értéket. Valójában azonban 50 mg/l ásványi anyag tartalom alatti értéknél is használhatják az elnevezést, ilyenkor annyi a megkötés, hogy a „csekély ásványianyag-tartalmú' és a „nagyon csekély ásványianyag-tartalmú' feliratot kötelező feltüntetni a csomagoláson. Emellett pedig még jelen vannak a palettán azok a termékek is, amelyek valójában a csapvíz palackozott verziói.

Ami pedig általában a magyarországi csapokból folyik, abban körülbelül 300-500 mg/l között találhatók meg az emberi szervezet számára fontos anyagok, a kálciumtól a magnéziumig. Az az érdekes helyzet áll tehát elő, hogy sokszor az ugyanolyan ásványianyag-tartalommal bíró vizekkel kapcsolatban két, homlokegyenest eltérő módon viselkedünk: az egyikért pénzt adunk a boltban, a másikat pedig fogyasztás helyett gyakran a lefolyóba engedjük. Pedig az adatok szerint hazánkban a legtöbb helyen az ivóvízminőség megfelelősége 95 százalék feletti.
Mi tehát a nagy trükk?
A feljegyzések szerint az első palackozott vizet 1767-ben adták el egy bostoni gyógyfürdőben. Az igazi üzlet azonban a 19. században kezdődött, amikor az üvegkészítési technológia lehetővé tette a tömeggyártást, ennek köszönhetően 1856-ra már 7 millió üveg ásványvizet adtak el évente.
A palackozott víz történetében ezután, az 1960-70-es években jött csak az igazi fordulópont: megjelent a PET-palack, amely tovább egyszerűsítette és költséghatékonyabbá tette a kis palackok tömegek számára történő előállítását, de ekkor indult a Perrier nevű francia gyár nagy léptékű, 5 millió dolláros marketingkampánya is, amelyben a palackozott víz tisztaságát, frissességét hangsúlyozták. Hamarosan pedig a márkák bővítették stratégiájukat, például sporteseményeken is megjelentek a palackokkal. De a cél és a háttérben meghúzódó asszociáció mindenhol egy volt: a palackozott víz fiatalságot, egészséget és a betegségektől való megszabadulást ígéri. A marketing trükk azt takarja, hogy számos kampány a palackozott vizet a cukros üdítők egészséges és ajánlott alternatívájaként prezentálta, miközben a palackozott víz valójában a csapvíz alternatívája – sokszoros áron.

Apró szépséghiba és a jövő
Nem szabad elfelejtünk, hogy miközben az ásványvizek marketingkampányai hosszantartó egészséget kínálnak, a palackozottvíz-ipar évente körülbelül 50 millió hordó olajat használ fel, a végtermékek által tartalmazott vízmennyiség többszörösére van szüksége az előállítás során, illetve a PET-palackok gyártása révén több tízmillió tonna széndioxid-kibocsátásáért felelős. Emellé jön még - nem elhanyagolható mértékben - a műanyaghulladékok problémája. Mivel a műanyaghulladék jelentős része – hiába a szelektív gyűjtés lehetősége – egyszerűen nem kerül be az újrafelhasználási ciklusba. Egy korábbi adat szerint Magyarország hulladékának mindössze 20 százalékát hasznosítottuk újra, 69 százalék egyszerűen a szemétlerakókba került. A 2024-es visszaváltási rendszer bevezetése után a műanyag italpalackok visszagyűjtése ugrásszerűen javult. Míg korábban a PET-palackok becslések szerint mindössze 20%-át gyűjtötték vissza, 2025 első felében a kötelező visszaváltási rendszer műanyag csomagolásainál már közel 80-os arányt mértek. Ez jelentős környezetvédelmi előrelépés, de nem azonos a műanyaghulladék keletkezésének csökkenésével. Ugyanis a palack a visszaváltás után is hulladékká válik, csak talán nagyobb eséllyel kerül elkülönített gyűjtésbe és újrahasznosításra. A műanyaghulladék tényleges mennyiségének csökkentéséhez kevesebb egyszer használatos palack felhasználására is szükség lenne.

Arról most ne is beszéljünk, hogy ez a helyzet mennyivel rosszabb világszerte, elég, ha csak a Csendes-óceánon keringő óriási kiterjedésű műanyag-hordalékra gondolunk, amelynek a kiterjedése nagyobb, mint Texas államé.
Mára már az is kiderült, hogy a mikroműanyagok – melyek a vizsgálatok szerint szinte minden élő szervezetben kimutathatók - több forrásból, köztük a műanyag palackokból lehúzott kortyok nyomán is a szervezetünkbe juthatnak.
A műanyagszennyezés egyik legaggasztóbb tulajdonsága, hogy a környezetbe kerülő műanyagok jelentős része nem tűnik el, hanem idővel egyre kisebb darabokra töredezik. Az 5 milliméternél kisebb részecskéket mikroműanyagoknak, az ennél jóval kisebb, jellemzően 1 mikrométer alatti részecskéket pedig nanoműanyagoknak nevezzük. Ezek a részecskék ma már szinte mindenütt megtalálhatók: az óceánokban, a talajban, a levegőben, az ivóvízben és az élelmiszerekben. Ráadásul nem kizárólag a széteső PET-palackokból származnak. Jelentős forrásuk a szintetikus ruházat mosása, a gépjárművek gumiabroncsainak kopása, valamint számos műanyag használati tárgy elhasználódása. A probléma különösen nyugtalanító, hogy a mikroműanyagokat már az emberi szervezetben is kimutatták. Vérmintákban, tüdőszövetben, méhlepényben és érfali elváltozásokban is azonosítottak műanyagrészecskéket.
Egy 2024-es kutatás egyes palackozott vizekben literenként átlagosan mintegy 240 ezer műanyagrészecskét mutatott ki, amelyek túlnyomó többsége nanoműanyag volt.

De a csapvíz klóros és rossz az íze!
Ez az egyik leggyakoribb érv a csapvíz fogyasztása ellen. Tehát ahogy az örökzöld mondás tartja: "Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a mienk."
Hogy lehet ez, mikor a csapvizet ma már egyre több helyen speciális műgyanta és UV fény segítségével fertőtlenítik, tehát klórnak már nincs akkora szerepe a folyamatban? Állítólag a vezetékeket is csak időszakosan tisztítják klór használatával, és az távolról sem akkora mennyiség, ami az egészségre ártalmas lenne, illetve két tisztítási fázis között nem kerül be további klór a rendszerbe. Emellett tudni kell, hogy a magyar szabályozás jóval szigorúbb, mint az európai, így nálunk még az EU-országokhoz képest is jobb minőségű a csapvíz.
Akkor mit tehetünk annak érdekében, hogy az optimális összetételű csapvizet ihatóvá változtassuk?
Mint látjuk a szakszerű kezelések ellenére vannak problémák a csapvíz élvezeti értékével, valamint az utóbbi híradások szerint a gyógyszerhatóanyag szennyezettségével is, bár ez állítólag jóval a határérték alatt maradt. Szerencsére számos víztisztító készülék ajánl egyszerű megoldást erre a problémára úgy, hogy a tisztítási folyamat után megszabadulva a szennyezésektől, az optimális ásványianyag tartalmat megőrizve jóízű, frissítő vizet bocsát rendelkezésünkre. Az árfekvésük eltérő, de lehetőségünk van olymódon választani, hogy a vízre fordított kiadásaink még mindig nagyságrendekkel az ásványvizek árai alatt maradjon. A legközelebbi összeállításban a víztisztító készülékek ár-érték arányú összehasonlításával bővebben foglalkozunk majd.
Amíg mi bármikor megtehetjük, hogy kinyitjuk a csapot és iszunk egy pohár frissítő vizet, a Föld lakosságának 11 százalékának nincs erre módja, mivel egyszerűen nem férnek hozzá a biztonságos forrásból származó ivóvízhez. Erre is érdemes gondolni, amikor legközelebb a műanyag flakonért nyúluk a büfében vagy a supermarketekben.

HA TETSZETT A CIKK, KÉRLEK OSZD MEG MÁSOKKAL IS!
Megosztás
SZÓLJ HOZZÁ
Friss bejegyzések

Egy eszpresszó a jobb életkilátásokért
Életmód 2025. 11. 26.

Mit tegyünk, hogy tovább éljünk?
Egészség 2024. 02. 02.

Kulcs a hatékony immunrendszerhez - 1. rész
Életmód 2024. 02. 02.

Összefüggést találtak a csökkent folyadékfogyasztás és a gyorsabb öregedés között
Életmód 2023. 02. 13.

Napfény: a bőrrák oka vagy a megoldás kulcsa?
Életmód 2022. 07. 03.

Húsz éven belül katasztrófa várható
Aktuális 2022. 06. 18.

Aktuális 2022. 05. 29.

Hamarosan az elhízásra hivatkozva is lehet világjárványt hirdetni
Aktuális 2022. 05. 26.

Egészség 2022. 05. 23.

Amiről az orvosod sosem beszélt
Egészség 2022. 05. 21.

150 millió eurós alap az áldozatok részére
Aktuális 2022. 05. 19.

Egészség 2022. 05. 16.
Népszerű bejegyzések

Egy eszpresszó a jobb életkilátásokért
Életmód 2025. 11. 26.
AJÁNLÓ

A kollagén - Csodaszer vagy átverés? Innováció 2019. 03. 22.

A teljes kiőrlésű átverés Életmód 2020. 02. 17.

Újévi fogadalmak - Te betartod? Életmód 2017. 12. 28.

A szívsebész szerint a túlzott omega-6 zsírsavakat tartalmazó étrend szívbetegséget okozhat! Életmód 2017. 01. 17. × bezár



