A szabadgondolkodó a dolgokról való véleményét tudományos alapokra és logikai megfontolásokra alapozza, szemben a hiedelmekkel, tekintélyekkel és dogmákkal.

A ma valóságában folyamatosan tapasztalhatjuk, milyen mikor a tömegtájékoztatás egy hétköznapi dologból mindent beterítő, hatalmas társadalmi lufit fúj. Ezzel a rendkívül agresszív jelenséggel van szerencsénk szembesülni az elmúlt közel 6 hónap alatt. A gondolatszoktatás egy mindent átfogó médiális rémkép, a mesterséges mentális krízis kialakításának hatékonyan alkalmazott módszere.

Adott, egy minden évben legalább kétszer ismétlődő periodikus hullám, melyben emberek kezdenek el köhögni.jövő Néhányan meg is halnak, de a több milliós vagy milliárdos populáció létszámát tekintve, elenyésző számokról beszélünk. A társadalom észre sem veszi, hogy bármilyen 'köhögési hullám' jár közöttük, mivel minden nehézség nélkül élik az addig megszokott életüket. Természetesen tudják, hogy néhányan köhögnek, és azt is, hogy egy kisebbség talán emiatt meg is hal, de ez semmiképp sem érint jelentős tömegeket. A média nem foglalkozik vele, kizárólag említés szintjén kezeli a történést. Az említett jelenség évszázadok óta velük van, együtt élnek vele, és senki sem csodálkozik, vagy menekül, ha meglát egy köhögő embert.

Azután egyszer csak valakik - akiknek hatalmukban áll –, valamiért úgy döntenek, hogy mostantól a globális média naponta, óránként, percenként kiabálja a polgárok arcába, fülébe minden létező csatornán: 'KÖHÖGÉS, KÖHÖGÉS, HALOTTAK, HALOTTAK!!' Bár az egyélő világon semmi sem változott az elmúlt évekhez, évtizedekhez képest, csupán a média hozzáállása kapott gellert. Az emberek mégis kezdik elhinni a percenként ismétlődő, felnagyított, média által generált rémképet. Ehhez hozzá lehet adni néhány manipulált fotót, videót, hogy hatásosabb legyen. Mikor pedig meghal valaki, a médiának azonnal hírt kell adni róla minden elérhető felületen: HARSOGNI, ISMÉTELNI, SULYKOLNI, KIABÁLNI. Bár tisztában vagyunk vele, hogy azelőtt is haltak meg emberek akár fertőző betegségek következtében is, mégis tömegszinten megdöbbenünk, és hajlamosak vagyunk úgy reagálni, mintha az emberek örökké élnének.

Lassan, de biztosan elkezd beépülni a népesség pszichéjébe: 'a köhögő ember veszélyes, halált is hozhat, óvakodni kell tőle' gondolat. Amikor eddig jutunk, az emberek elkezdik elfogadni a korlátozó intézkedéseket a szigorításokat és minden olyasmit, ami szabadságukban gátolja őket. Ennek pedig alapvető oka: a félelem, amit a mainstream média sikeresen beépített a társadalom világlátásába.

Tehát a vázolt példában nem történik semmi rendkívüli, csupán egy minden évben ismétlődő jelenség, mellyel évszázadok óta együtt élünk. Egyetlen különbség van: a globális hírközlés magatartása, hozzáállása. Az a gyakorlat, ahogyan a jelenséget kezelik, tálalják a tömegek részére. A szezonális jelenség felnagyítása, végnélküli ismételgetése, és agresszív elhintése egy olyan eseménysorozatnak, amiben semmi rendkívüli nincs, egyedül az, hogy minden nap többször elismétlik. Ettől viszont akkora energiát és figyelmet kap, hogy lassanként mindenki elhiszi: 'valami borzasztó dolog történik.'

Itt is az érzelmi intelligenciánkat használják fel ellenünk. Ez nem új, hiszen történelmünk tele van ilyen és hasonló mentális manipulációval. A tömegmédia hatalmában áll papagáj módjára addig szajkózni egy hétköznapi eseményt, ameddig az valódi, beépített pánikká lesz az emberek fejében.
Innentől kezdődhet az az aljas játék, melyben a félrevezetett emberek elkezdik egymást is molesztálni a beléjük ültetett félelemeik miatt. Kezdik egymáson számonkérni a média, ezen keresztül, a hatóságok által követelt korlátozásokat. Végül megjelenhet egy bizonyos 'bolondok háza' effektus, melyben egyesek képesek átlátni a manipulatív folyamatokat, és küzdenek ellene, míg mások mindent készpénznek vesznek az aktuális hírekből, és hajlandók életüket adni a korlátozások betartása mellett.
Két táborra szakad, megosztott lett a társadalom tele feszültségekkel, amely szintén kapóra jön azoknak, akik az egész őrületet vezénylik.

A legfontosabb kérdés ebben a helyzetben: Melyik tábor marad állva? Akik átlátnak a szitán, vagy akik bedőlnek a médiahisztériának, melynek valódi célja egyelőre még egy rejtélyes, távoli ködbe burkolózik.

A jövőnk függ ettől!

Árvai Attila ©2020-08-08

HA TETSZETT A CIKK, KÉRLEK OSZD MEG MÁSOKKAL IS!