Az elismert reklámfilmes Kostyál Márk első nagyjátékfilmjeként készült a Kojot című alkotás. Márk nagy lendülettel és bizonyítási vággyal fogott a film előkészületeibe. A legelső terv szerint Vaquero lett volna a címe, ami spanyolul cowboyt jelent, és egy kicsit a klasszikus westernek értéknormáira alapoz, de magyarul kiejtve azért mondjuk ki, gáz.
Az új ötlet lényege a rendező szerint az, hogy a kojot egy szimbolikus rendszer a farkassal: ragadozóvá kell válnod, hogy megvédd, ami számodra fontos, különben eltaposnak. De visszagondolva, gyerekkorom vadnyugati könyveiben ezt egyszerűen préri kutyának hívták, és mindig lenézően emlegették. Kérdés az volt bennem, hogy a történet során farkas válik-e végül a csaholó jószágból?
A történet röviden: Tűzkőre, egy jó adottságú, idilli településre érkezik Bicsérdi Misi, mert ott földet és egy romos házat örökölt nagyapjától. Misi frusztrált, elfojtott, menekülő, fővárosi fiatal bankár, aki nem találja helyét sem az életében, sem párkapcsolatában. Csak sodródik, nem vállal fel konfliktusokat, és érződik, hogy valami nem kerek nála. Hozzákezd öregapja romos házának felújításához, melyben valamilyen furcsa célt lát meg önmaga és párja, Eszter számára egyaránt.
Pénz szűkében mindössze a nagyszájú, rokkantnyugdíjas Lajost, és szótlan sógorát, Attilát tudja felbérelni mesteremberként, így maga is részt vesz az építési munkákban, amihez semmit sem ért. Egy szöget nem tud beütni. Közben várjuk, hogy az új környezetben majd magára talál. De nem talál. Közben kiderül, hogy a falu határában meghúzódó telkeket bagóért vásárolja fel Tűzkő oligarchája, Szojka Pál a település polgármesterének asszisztálásával, hogy végül egy svéd konszern számára adja el a völgyet.
Amikor Szojka, Misi örökségére is szemet vet, a fiú felveszi a kesztyűt és a párharc hamarosan szinte háborúvá fajul a városlakó és a kiskirály közt. A film menetközben szembesít bennünket napjaink könyörtelen magyar valóságával, a hivatali bürokrácia végtelen értelmetlenségével, a külföldi befektetők kezére átjátszott földekkel való visszaélésekkel, a helyi kiskirályok hatalmát kiszolgáló hivatalos szervek működésével.
Ekkor megindul a küzdelem az örökségért, a családért, az életért, a jövőért, a szerelemért, a belül megszülető férfiért, akinek még nagyapja szerint sem szálltak le a tökei.
De a férfi csaknem születik meg. Közben pedig nem értjük, hogy mi köti össze a vidéki életet elszenvedő nőt, és a szintén kínlódó férfit. Soha nem látni őket sem boldognak, sem vidámnak. Ez amolyan „csakazértis” megmutatom őrület, ami senkinek sem jó, és bár Eszter menekülne, csökönyös párja a pofonokból sem tanul, sőt visszaütni sem igazán sikerül neki. Az egyetlen komoly fellépése Misinek, mikor nagyon keményen rákiabál Szojkára: A kutyájával beszéljen így! Ez az egyetlen mondat, ami komolyan ült a filmben. Ekkor gondolhattuk, itt születik a kemény legény
Végül aztán a keleti hőstörténet csaknem alakul még akkor sem, mikor a vidék ura egy balesetben meghal. Várnánk a főszereplő következetes kitartását, hogy befejezze, amit elkezdett, de Misi a svéd befektetők jó ajánlatával kiszáll az egész vidéki kiruccanásból. Amolyan feladás lesz a vége, és az ember úgy érzi, hogy sosem érdemes széllel szemben vizelni, és az ellenség még holtában is felülkerekedik.
Nem értettem mi a baj. Kiváló az alapötlet, mesebeli a környezet, a casting is remekül sikerült annak ellenére, hogy a szereplők a nagyközönség számára ismeretlenek. Határon túliak, Erdélyből, Vajdaságból, Felvidékről származó emberek játszanak benne. A maguk területén, a maguk szülőföldjén komoly kvalitású emberek, akik valóban hitelt érdemlően formázzák a figurákat.
A rendező szerint a fő mottója a filmnek, hogy nem lehetsz az életedben menekülő állat. De könyörgöm, mégis menekülés a vége! Lehet, hogy nem direktben, de mégis valamilyen béna elsunnyogás.
Márk! Te szó szerint azt mondtad, azoknak ajánlod a filmet, „akik otthon ülnek, és elégedetlenek, és belefáradtak ebbe a sz.rba, ami körülvesz minket, és egy másik naprendszerbe mennének legszívesebben. Akik azon gondolkodnak, hogy elmennek innen a f.szba. Azoknak, akik hisznek a szerelemben. Akik vagy kussolnak, vagy olyanoknak, mint én, ha forradalmat nem is csinálunk, de ha fölb.sznak agyilag, akkor azt mondjuk, hogy nem!”
Amikor találkoztunk, kifejezett hős karaktereket kerestél, és a filmedből látszik, meg is találtad őket. Mégsem sikerült meggyőznöd bennünket. Hőstörténetet vártunk, ahol ugyan több sebből vérezhet a főhős, padlót is foghat menetközben, de úgy fejezi be, hogy megtette, amit kellett. Megvédte a földjét, a szerelmét, az álmait, és soha a büdös életben nem adta fel! Lehet, hogy elbukik, de soha nem sunnyog el! Ezt a hőst vártuk, mert ebben szűkölködünk, és ezt te is tudtad.
