A D-vitamin anyagcseréje egyedülálló az emberi szervezetben. Hatása szerteágazó, szinte minden szervrendszerben érvényesül. Hiánya az egyik legnagyobb egészségügyi probléma a civilizált világban. A probléma megoldása széles körű összefogást sürget. Ezt felismerve, a D-vitamin hiány következményeivel küzdő legnagyobb magyarországi orvostársaságok közös konszenzust dolgoztak ki a D-vitaminhiány jelentőségéről, felismerési lehetőségeiről, a prevenció és a kezelés javasolt módjairól.
A D-vitamin nem vitamin, nincs semmi köze a vitaminokhoz, csupán orvostörténeti okokból nevezzük így. Valójában egy, a napfény hatására az emberi szervezetben kialakuló vagy a táplálékkal bekerülő előanyag, amiből számos lépésben alakul ki az aktív D-hormon. A szervezet számos más szövetében kialakuló D-hormon a sejtműködésre, a sejtek osztódására van hatással.
A D-vitamin elsődleges forrása a bőrt érő napsugárzás, annak is az UV-B spektruma. Habár a bőr D-vitamin-képző kapacitása hatalmas – nyáron fürdőruhában történő napozáskor a bőr enyhe pirulását okozó napsugárzás hatására 10-20 000 NE D3-vitamint képez –, pusztán napsugárzással D3-vitamintúlkínálat nem alakulhat ki. A késő ősztől kora tavaszig terjedő időszakban a napsugárzás nem elegendő a szükséges mennyiségű D3-vitamin termeléséhez, arról nem is beszélve, hogy a sötétebb bőrű embereknek ötször, tízszer több napsugárzásra van szüksége ugyanannyi D3-vitamin képzéséhez.
A D3-vitamin-képzés az életkorral jelentősen csökken, ami részben magyarázza az idősekben mért gyakori hiányt. Tíz-tizenöt perces, az arcot és a fedetlen végtagokat érő, nyári, nappali - 10 és 15 óra közötti - UV-B sugárzás körülbelül 1500– 3000 NE D3 -vitamin képzéséhez elegendő. A reggeli és délutáni, a késő őszi, téli és kora tavaszi napsugárzás D3-vitaminképző hatása a mi égövünkön nagyságrendekkel kisebb. A szoláriumok által kibocsátott UV-A sugárzás pedig nem alkalmas D3 -vitamin képzésére. A D3 -vitamin-ellátottság alapvetően nem étrendi, dietetikai kérdés, mivel az átlagos magyarországi étrend kb. 2 μg-ot, azaz 80 NE-et biztosít.
D-vitamin-hiányában csontvesztés alakul ki, valamint súlyos hiányban a csontok szerkezete is megváltozik, szélsőséges esetben rachitis illetve osteomalacia alakul ki. D-vitamin-hiányban a csonttörések kockázatát fokozó elesések száma nő, valamint az osteoporosis kezelésében használt készítmények hatásossága is jelentősen csökken.
A D-vitamin mind az adaptív, mind a természetes immunválasz fontos szabályzója, hiányának szerepe van az autoimmun betegségek patogenezisében. Megfelelő D-vitamin-pótlás immunszabályzó hatása révén az autoimmun betegségek kezelésében kedvező hatású, csökkentheti az autoimmun betegségek kialakulásának veszélyét.
A sejtszintű mechanizmusok, az állatkísérletes eredmények és a humán vizsgálatok eredményei alapján a D-vitamin-hiány közvetlenül hozzájárul a szívelégtelenség kialakulásához, súlyosbodásához, és hozzájárulhat a magasvérnyomás betegség kialakulásához, és fokozza az érelmeszesedés kockázatát. Szívelégtelenségben, hypertoniában szenvedő és fokozott szív-érrendszeri kockázatnak kitett személyeknél a megfelelő D-vitamin-ellátottság fenntartása fokozottan indokolt.
Magzati, csecsemő- és kisgyermekkori D-vitaminhiányban az 1-es típusú diabetes mellitus kockázata jelentősen fokozódik, felnőttkorban pedig a 2-es típusú cukorbetegség kockázata nő. Számos hormonrendszert érintő eltérés esetében is felmerül kórokként a D-vitamin-hiány.
A D-vitamin-hiány fokozhatja egyes daganatos megbetegedések kialakulásának kockázatát. In vitro és in vivo vizsgálatok alapján a D-vitamin sejtanyagcserére kifejtett hatásai révén tumorellenes hatású.
A női egészségnek is fontos része minden életszakaszban a megfelelő D-vitamin ellátottság. D-vitamin-hiány a termékenységet nagy valószínűséggel előnytelenül befolyásolja, valamint terhességben is nagy kockázatot jelent. Az ideális D-vitamin-szint fenntartásához legalább napi 2000 NE D3-vitamin bevitele javasolt. Menopauzát követően a D-vitamin megfelelő pótlása mind a csontok egészsége, mind az emlőtumor kockázatának csökkentése szempontjából kiemelt jelentőségű.
Magzati korban a D-vitamin-ellátottság az anyai D-vitamin-szinttel arányos. Az anyatej rendkívül kevés D-vitamint tartalmaz, ezért a csecsemők D-vitamin-pótlása elengedhetetlenül fontos. Kisgyermekkorban a D-vitamin-pótlás az őszi–téli hónapokban is folytatandó. A folyamatos pótlás akkor is szükséges, ha a gyermeket rendszeresen nem éri napsugárzás.
A rendelkezésre álló adatok alapján megfelelő mennyiségű D-vitamin pótlása a csípőtáji törések számát 26%-kal, a daganatos megbetegedések gyakoriságát 35%-kal, az I-es típusú cukorbetegség kockázatát 78%-kal, az influenzaszerű légúti betegségeket pedig 90%-kal képes csökkenteni.
A teljes lakosság D-vitamin pótlására fordított évi 15 milliárd forinttal az egészségügyi kiadások 250 milliárd forinttal csökkenthetők.
