A vitaminellenzők népes tábora sok mindenre képes hivatkozni. Egy részük a 'természetes életmód' nevében azt állítja, nem tablettákból meg kapszulákból, hanem az egészséges és változatos étrendből kell fedezni a vitaminszükségletet. Igazuk van. De ekkor az ember mégiscsak a fejéhez kap: Van még bármi természetes a mi világunkban? Meg mi az, hogy 'egészséges és változatos?
Az elképzelés, mely szerint az 'egészséges és változatos' étrend tartalmazza a szükséges mennyiségű vitamint és ásványi anyagot, ma már többszörösen megcáfolt állítás. Vizsgálatok igazolták, hogy a ma termesztett növényekben az 1950-es évekhez képest is jelentősen csökkent az ásványi anyag, a vitamin- és a nyomelem tartalom (Davis és mtsi., 2004).
A vitaminok jelentősége
Mint ismeretes, a vitaminok olyan kofaktorok és katalizátorok, amik nélkül nem élhetünk. Ezért még mindig jobb, ha valaki akármilyen indíttatásból is, de legalább szed vitaminokat, ha nem is feltétlenül a szükséges mennyiséget és nem is mindazt, amit kellene. De legalább testének biokémiai folyamatai részben nagyobb zökkenők nélkül végbemennek.
A vitaminok hatásosságát jól mutatja, hogy pár milligrammról vagy mikrogrammról van szó, ami kimérve alig látható kis kupac, mégis, szétáradva e kis mennyiségekhez képest óriási testben, ezer és ezer folyamatot befolyásolnak. Lebegjen szemünk előtt a régen rettegett skorbut, amit napi két kiskanál citromlével távol lehetett tartani. Vagy a pellagra, ami ugyancsak halálos betegség, de néhány mg B3-vitamin teljes gyógyulást eredményez.
Alig fedezték fel a vitaminokat, a közegészségügy máris rázendített, hogy a vitaminárusok hamis reményeket ígérnek, hogy nem bizonyított a vitaminok hatásossága, a vitaminok szedése jobbik esetben haszontalan, rosszabbik esetben ártalmas: egyszóval csak pénzkidobás az egész (Apple, 2007). Ismerős érvek ezek, hiszen a mai napig ezt halljuk, olvashatjuk 'szakértők' nyilatkozataiban. Az ijesztő ebben az, hogy száz éve minden tudományos alap nélkül próbálták az embereket valami hasznos dologtól eltántorítani, de ma már ezeknek a különféle szakértőknek és orvosoknak vitaminellenessége egyszerűen ellentmond a tudománynak.
Annak idején Ázsiában kitört a fényezett rizs bevezetése következtében a beriberi, még érthető volt. Az alultáplált embereknél csekély étrendi változás is katasztrófát okozhat. De az, hogy az USA déli államaiban a 20. század első felében 100 ezer ember halt meg pellagrában, azaz B3 vitaminhiányban, az arról szól, hogy a fejlettebb országokban is kialakulhat vitaminhiány. Ma már tudjuk, hogy nemcsak kialakulhat, hanem ki is alakul, mégpedig súlyos - bár látványos tüneteket nem feltétlen produkáló- vitaminhiány jellemzi az egész nyugati világot. Az igaz, hogy angolkóros gyerekeket ma már nem látni, de ettől még igen alacsony a népesség D-vitaminszintje. Az emberek jönnek, mennek, dolgoznak, szeretnek, csupán megtévesztő látszat. Azt bizonyítja: az emberi szervezet nagyon sok mindent kibír.
A halál okának sohasem a vitaminhiány lesz feltüntetve, hanem kizárólag a krónikus vitaminhiány következménye. Ha valaki a magas homocisztein szintje miatt szívbetegségben hal meg, nem azt írják a kórlapjára, hogy a halál oka a B6 és B12-vitaminok hiánya. Ha valakinek megreped az elmeszesedett aortája, nem K2-vitaminhiány a halál oka, hanem aortarepedés. A rákhalált sem szokás D-vitaminhiánnyal magyarázni.
A helyzet napjainkban
Egy 2011-es vizsgálat szerint az amerikai népesség 8%-a fogyaszt a hivatalosan ajánlott napi szükségletnek megfelelő vitamint és ásványianyagot táplálkozásával, és mindezt már az étrendkiegészítőkkel kombinálva teszi. Emellett a lakosság 34%-a A-vitamin-, 25%-a C-vitamin-, 70%-a D-vitamin-, és 60%-a E-vitaminhiányban szenved. Az emberek 38%-a kalcium-, 45%-uk magnézium-, 97%-uk káliumhiányban szenved (Fulgoni és mtsi., 2011).
Vegyük csak a legolcsóbb és legegyszerűbb vitamint, a C-vitamint. Egy szaklapban 2016-ban egy érdekes esetet közöltek egy férfiről, aki véraláfutásos lábbal jelentkezett a kórházban. Ínye vérzett, fogai meglazultak, kórházba kerülése előtt fogorvosa több fogát kihúzta és bulimiát feltételezve pszichológushoz küldte. A kórházban a véraláfutás átterjed a másik lábára is, először térdszalag szakadásra gyanakodtak, majd érgyulladásra, de a beteg influenzás lett, így a biopsziavétel elmaradt. Egy újabb osztályon vérszegénységet állapítottak meg nála, de okát nem találták, így fedezték végül fel, hogy a beteg skorbutban szenvedett. Az esetet azért tartották fontosnak közölni, mert a beteget egy rakás orvos látta, de senkinek nem jutott eszébe, hogy skorbutra gyanakodjon. Mindenki azt hiszi, a skorbut már a múlté.
Ezek a hiányok persze nem tűnnek tragédiának azok szemében, akik nem tudják, milyen komoly zavarokat okozhatnak a szervezet működésében. Mondjuk a kolin hiánya akkor is velőcsőzáródási rendellenességet okozhat a magzatban, ha a terhes nő nagykanállal eszi a folsavat. A magnézium 300 enzim alkotóeleme, hiányában ezek csak részlegesen működnek.
A különféle vitaminok, ásványianyagok és nyomelemek hiánya tehát megdöbbentően gyakori, csak senki nem foglalkozik velük.
Forrás: Szendi Gábor
