Van-e arra bármilyen bizonyíték, hogy ha gyakran eszünk, akkor nem leszünk éhesek? Ezt valaki egyszer kitalálta, és azóta annyiszor elismételték, hogy mostanra szinte minden fogyni vágyó elhitte, hogy igaz. A válasz azonban egyértelmű: nincs rá semmilyen bizonyíték.
Ha naponta hatszor, hétszer kell ennünk, akkor vajon mire marad időnk, hiszen folyton azzal kell foglalkoznunk, hogy mikor együnk és mit. Az biztos, hogy a szervezetünknek nincs szüksége az ilyen rendszerességű evésre, hiszen a testünk testzsír formájában képes energiát tárolni, pont azért, hogy ha szüksége van rá, felhasználhassa.
A testzsírnak éppen az a szerepe, hogy ne kelljen folyamatosan ennünk.
A „sokszor, de keveset” elképzelés abból indul ki, hogy ha mindig csak keveset eszünk, vagy csak csipegetünk, azzal meg tudjuk előzni az elhízást. Ezen elvek alkalmazása során tehát olyankor is ennünk kell, amikor épp nem vagyunk éhesek, ez pedig testsúlycsökkentés esetén nem épp a legjobb stratégia.
De nézzük csak, mihez hasonlítható ez a rendszeresen kis mennyiségű étel fogyasztása! Olyan mintha mindig csak előételt ennénk. Az előétel pedig éppen arra hivatott, hogy a kevés, de finom falat után még éhesebbek legyünk. Ahogy a mondás is tartja, evés közben jön meg az étvágy. Az előételtől ugyanis beindul a táplálék feldolgozásának folyamata, az emésztés, melynek következtében tovább nő az étvágyunk. Ez pont fordítva történik mint amikor normál adagot fogyasztunk az ételből. Ilyen esetben ugyanis fokozzuk a jóllakottság hormonok termelődését, és végül csökken az éhségérzetünk. A világ szinte minden kultúrája ismeri az étvágygerjesztésnek ezt a kulináris tradícióját, mely szerint a kis mennyiségű étel fogyasztása paradox módon fokozza az étvágyat. Ez okozza a legnagyobb problémát ennél a diétás ajánlásnál, mert azt ugyan
mi döntjük el, hogy mennyit eszünk, ám az éhséget nem tudjuk befolyásolni.
Napi 6-7 alkalommal étkezni - ahogy a dietetikus szakemberek még ma is gyakran javasolják -, és végül kevesebbet táplálékot elfogyasztani, elég hülye ötletnek tűnik tudva azt, hogy a gyakoribb étkezés fokozza az étvágyat. Ez olyan, mintha minden alkalommal csak az előételt fogyasztanánk el, és aztán abbahagynánk az evést, mielőtt jóllaknánk. Úgyhogy minden alkalommal rengeteg akaraterőre lesz szükségünk ahhoz, hogy megtartóztassuk magunkat a további evéstől anélkül, hogy gyötrő éhségtől egész nap a falat kaparnánk.
Nézzük, mitől függ valójában az éhségérzetünk! A ghrelin szintünktől. A ghrelin emésztőszervek - elsősorban a gyomor - által termelt peptid-hormon, amelynek fő funkciója az éhségérzet kiváltása és az energia raktározása. A ghrelin szintje általában étkezések előtt növekszik, amikor a gyomor üres. Miután pedig a gyomor megtelt, szintje csökkenni kezd. Tehát ha hosszútávon szeretnénk a testsúlyunkat kordában tartani, akkor titok nyitja a szervezet ghrelin termelésében rejlik.
Nézzük mi történik egy 33 órás böjt során!
Megfigyelték, hogy a ghrelin szintje – így az éhség is - reggel 9 óra körül a legalacsonyabb, amikor a vizsgálati alany már 14 órája nem evett, de a jelek szerint mégsem volt éhes.
Az ábrán három különböző ghrelin-csúcsot látunk, ami megfelel az ebéd, a vacsora és a következő reggeli idejének. Ez nem véletlen, és azt bizonyítja, hogy az éhség a szervezetünk részéről egy tanult válasz lehet. Megszoktuk ugyanis, hogy naponta háromszor étkezünk, ezért ha eljön az idő, kezdünk éhesek lenni. De nézzük meg, a ghrelin szint spontán csökken körülbelül 2 óra elteltével étkezés nélkül is, tehát a kezdeti éhséghullám után visszahúzódik akkor is, ha nem fogyasztunk el semmilyen táplálékot.
Sőt, a koplalás alatt a ghrelin-szint egyre kisebb hullámokat mutat, és az éhségérzet is fokozatosan csökken.
A vizsgálati alanyok sokkal kevésbé voltak éhesek ahogy tovább koplaltak. Ez tökéletesen megegyezett a hosszan tartó böjtön átesett alanyok klinikai tapasztalataival. Mindannyian arra számítottak, hogy borzasztóan éhesek lesznek, de valójában azt figyelték meg, hogy az éhségük szinte teljesen megszűnt.
Ahogy az ábra is mutatja, lényeges különbség van a férfiak és a nők között. Sajnos a férfiaknál csak enyhébb hatás érhető el, de
a nőknél a ghrelin szintje és ennek következtében az éhségérzetük is jóval szignifikánsabb mértékben csökkent a koplalás során.
Az időszakos és a hosszan tartó böjt, ellentétben a kalóriakorlátozó diétákkal, segít megoldani a súlygyarapodás fő problémáját – az éhségérzet kínzó kellemetlenségét. A ghrelin, az éhség fő hormonális közvetítője a koplalás során csökkenthető, így az éhség kezelhető problémává válik.
A folyamat során kevesebb táplálékkal is jól fogunk lakni, így a cél, ami a kalóriacsökkentő, 6-7 étkezéses diétával kudarcra volt ítélve, az időszakos böjt alkalmazásával sokkal egyszerűbben elérhető. Egy fontos tényezőt ne felejtsünk el, a folyadékfogyasztásunk mindig megfelelő legyen!
Forrás: Dr. Jason Fung: Controlling hunger
