A járványügyi szakemberek által tanácsolt, és a kormányok által elrendelt védekezési módok nem befolyásolták számottevően a koronavírus terjedését, ám az emberiség egészének - napjainkig példátlan módon történő - kísérleti alanyként való használata számos hosszútávú kockázattal járhat. Az American Institute for Economic Research összegzése alapján bizonyított, hogy a lezárások nem képesek megakadályozni a vírus terjedését.
A Világgazdasági Fórum (World Economic Forum) már a múlt év áprilisában előre jelezte, hogy a világ lakosságának mintegy harmadát érintő lezárások milyen durva mentális terhelésnek fogják az emberiséget kitenni „A Lockdown a világ legnagyobb pszichológiai kísérlete - és mi megfizetjük az árát” című esszéjében. Kínában ezekről a várható mentális egészségi hatásokról már a lezárással kapcsolatos első kutatási dokumentumok is beszámoltak. Állításuk szerint vitathatatlanul ez a valaha végzett legnagyobb pszichológiai kísérlet.
A legfrissebb matematikai modell is arra a következtetésre jutott, hogy az otthon maradás nem játszott meghatározó szerepet a COVID-19 terjedésének csökkentésében. Összegzésként leírták, hogy a hozzáférhető adatok felhasználásával
a világ 87 különböző régióját összevetve az esetek 98%-ában nem találtak bizonyítékot arra,
hogy lezárások és egyéb korlátozások csökkentenék az összhalálozást, miközben globális gazdasági károkkal járnak.
Az európai országok vezetői erőltetik a korlátozó intézkedéseket, mint a legvégső megoldást arra hivatkozva, hogy más módszerekkel nem sikerül a pandémiát kordában tartani. Az utóbbi hónapokban ezek a lépések már rendszeres utcai tüntetéseket váltottak ki sok országban.
Eközben Svédországban csak ajánlásokat tettek a lakosság számára, emellett nyitva tartották az iskolákat, éttermeket és üzleteket. Az Eurostat uniós statisztikai ügynökség Reuters által összeállított előzetes adatai szerint Svédországban 7,7% -kal több haláleset volt 2020-ban, mint az előző négy év átlagában. A 30 ország közül - ahol a szigorú zárlatot választották -, huszonegyben magasabb volt a túlhalálozás, mint Svédországban. Ilyenek többek között Spanyolország és Belgium, ahol ez az érték 18,1%, illetve 16,2% volt.
Az intézkedések egy másik köre, ami komoly, és akár az egész népességet érintő veszélyeket hordoz magában, a védőoltások alkalmazása egy regnáló járvány esetén. Mint ismeretes az RNS vírusok, mint a SARS-CoV-2, mutálódnak. Az eredetileg izolált törzsnek számos változata jelent meg a járvány kezdete óta, és ezek egy része fertőzőbb, másik része fertőzőbb és esetleg virulensebb is. Míg a SARS-CoV-2 mutációi emberi beavatkozástól függetlenül történnének, könnyen előfordulhat az, hogy
a vakcinázás evolúciós nyomást gyakorol a jelenlegi, az oltások hatására kevésbé vagy egyáltalán nem érzékeny változatokra.
Dr. Geert Vanden Bossche oltóanyag fejlesztő virológus a WHO-nak írt levelét közzétette „a világ minden hatóságának, tudósának és szakértőjének” is címezve, amiben azzal érvel, hogy a tömeges oltás evolúciós nyomást gyakorol a vírusokra az adaptációkat elősegítve. Adott esetben ez az adaptáció lehet a tüskefehérje megváltoztatása, ugyanis ez teszi lehetővé a vírus számára a sejtek megfertőzését. Ha ennek megváltozását okozza a mutáció, akkor a vírussal szemben nem véd meg az oltás. Ilyen mutációk következtében kialakult variánsokat már a tömeges oltási program előtt felfedeztek.
Bossche azt állítja, hogy
a COVID-19 vakcinák egyedülálló kockázatot jelentenek a veszélyes változatok kialakulására,
részben azért, mert az oltott emberek tünetmentesen terjesztik majd az újabb mutációkat. Állítása szerint a tömeges oltási programok „tünetmentes hordozókká változtatják az oltottakat”, akik öntudatlanul „fertőzőbb vagy akár virulensebb változatok továbbadásával” tudják majd terjeszteni a betegséget.
A vizsgált szempontok alapján sem a korlátozások, sem pedig a rohamléptekben fejlesztett vakcinák nem hozzák el a járványhelyzetre várt megoldást, csupán egyre nagyobb kockázatot jelentenek a gazdaságra, valamint a társadalmak mentális és fizikai egészségi állapotára.
