A COVID-19 járvány soha nem látott globális közegészségügyi vészhelyzetet robbantott ki, amely drámai módon megváltoztatta életünk minden aspektusát. A kormányok a vírus terjedésének megakadályozása és az egészségügyi szolgáltatásokra nehezedő nyomás enyhítése érdekében
különböző mértékű korlátozásokat vezettek be,
és az eddig működő egészségügyi rendszereket az erőforrások és a személyzet átcsoportosításával teljesen felborították. Ezek a stratégiák korlátozták ugyan valamennyire a COVID-19 első hullámának hatását, de teljesen átalakították a nem COVID-19-cel kapcsolatos megbetegedések szokásos ellátási útjait
A szív- és érrendszeri betegségek előfordulási gyakorisága az utóbbi időkben folyamatosan nőtt, mivel a rendelkezésre álló hatékony beavatkozások segítették a túlélést. Ennek ellenére világszerte továbbra is a megbetegedések és a halálozások vezető oka maradt, és komoly erőfeszítések szükségesek a gyors diagnózis felállításához, valamint a betegek nyomon követésének és megszakítás nélküli ellátásának biztosításához. A COVID-19 járvány megjelenése hirtelen megszüntette az összes kardiovaszkuláris betegség gondozásának ezt a folyamatát, és potenciálisan pusztító következményekkel járt.
Az European Heart Journal 2021 februári számában Jawad H. Butt és munkatársai érdekes elemzést adtak a COVID-19 járvány dániai szív- és érrendszeri betegségben szenvedő betegekre gyakorolt hatásáról. A dán országos nyilvántartás felhasználásával a szerzők azt találták, hogy 2020-ban
a kardiovaszkuláris betegségek esetében a kórházon kívüli halálozás jóval magasabb volt
2019 azonos időszakához képest, ami egyértelműen az egészségügyi ellátás átalakítása és a korlátozó intézkedések következménye.
A COVID-19 járvány különböző okokból eltérő módon érintette az országokat, így a lezárási intézkedések időzítése és mértéke között is komoly különbségek voltak. Ezeket az intézkedéseket általában közegészségügyi ajánlások kísérték, amelyek arra kérték a lakosságot, hogy lehetőleg maradjanak otthon. Az alapellátás és a szakellátás átszervezése magában foglalta az egészségügyi személyzet átcsoportosítását, az orvos beteg találkozások számának hirtelen csökkenését, a kialakított gondozási utak megszakítását és az orvosi létesítmények korlátozott rendelkezésre állását.
A legtöbb jelentés a kórházi felvételi arány jelentős csökkenését írta le, beleértve az akut koszorúér-szindrómák és az akut szívelégtelenség esetében is.
A betegek gyakran később, betegebben és más társbetegségek nagyobb gyakoriságával jelentkeztek.
Ezenkívül megváltozott a kórházi irányítás, melynek következtében a felvételt igénylő kardiovaszkuláris betegségben szenvedő betegeket gyakrabban irányították az általános orvosi osztályokra, rövidebb tartózkodási idővel, és ennek következményeként az invazív ellátások is megnövekedett szövődményekkel jártak. Ebben a helyzetben az alacsonyabb abszolút felvételi számok ellenére az egészségügyi rendszerek rugalmassága az előrehaladott állapotban lévő betegek befogadására korlátozott volt, ami végül magasabb kórházi halálozási arányhoz vezetett.
A járvány során meghozott számos korlátozó intézkedés nagy valószínűséggel befolyásolta a lakosság szív- és érrendszeri egészségét, így az életmód következményes megváltoztatása, a testmozgás csökkentése, az otthoni munkavégzés, az online oktatás, a szociális interakciók csökkenése - ami hosszútávon veszélyezteti a mentális egészséget -, valamint mindezek következtében létrejövő
társadalmi-gazdasági nehézségek egyre inkább súlyosbítják a helyzetet.
Ezeknek rövid és hosszú távon is jelentős szerepük lehet abban, hogy a történelem miként tekint majd a COVID-19 járvány és a szív- és érrendszeri betegségek kölcsönhatására. Ezek és más, még meghatározatlan társadalmi és orvosi tényezők vitathatatlanul hozzájárulnak a COVID-19 járvány hosszú távú hatásához. Ezért a rendelkezésre álló rövid távú kórházon kívüli halálozásról szóló jelentések biztosan csak a jéghegy csúcsát jelentik.
