A vintage egy olyan stílusirányzat, ami tiszteli a régit, nem dobja ki, hanem új értelmet ad neki. Lehet az ruha, bútor vagy bármilyen apró kiegészítő a háztartási tárgyaktól a poszterekig. Egy párnahuzat, egy gyertyatartó, egy falióra vagy régi fénykép. A vintage stílus megőrzi a régi, kopottas emlékeket, ám emellett bátran beépít modern anyagokat és stílusjegyeket is az összhatás fokozása érdekében. Tehát nem könnyű feladat leírni, milyen is valójában, és talán nem is kell. Hiszen egy kicsit mindenkinek mást jelent, és ettől kezd el egy stílus önálló életet élni, folytonosan megújulni. Mindenki alakít, formál rajta, még ha egészen kicsit is.
A vintage (ejsd: vintidzs) vagy vintázs szó elsősorban a borászatban és a fotográfia területén használatos szakkifejezés volt. A szó eredeti angol jelentése szüret. Eredetileg a borászatban használták ezt a kifejezést a régi évjáratú, nemes borok megnevezésére. A fotótörténelemben pedig vintázs kópiának nevezték az eredeti negatívról készült első másolatot, mely a felvétellel nagyjából egy időben készült és a művész ellenjegyezte.
A divat világába innen szűrődött át, s vált az 1920-as évektől a 60-as évekig viselt öltözékek, kiegészítők, lakberendezési tárgyak stílusának összefoglaló nevévé. Klasszikus, patinás, nosztalgikus, “békebeli” hangulatot idéz, leginkább a részletgazdag, finoman megmunkált tárgyak jellemzik, főbb színei a púder és cukorka színek, valamint a fekete és fehér. Kedvelt anyagai a csipke, selyem, bársony, damaszt, szatén és a tüll. Ez a stílus egyfajta életfelfogás, hogy hogyan tudjuk a múlt értékeit a jelenbe varázsolni. Már Magyarországon is létezik például vintage fotózás, vintage esküvő, sőt vintage autó is.
