A Breizh-Info francia magazin interjúja:
Bemutatkozna a francia olvasónak, doktor úr, kérem?
Gődény György vagyok, 56 éves, gyógyszerész. A Magyar Szabadgyök-Kutató Társaság tagja, valamint az Orvosok a Tisztánlátásért társadalmi mozgalom egyik alapítója. Hivatásom az egészség, életem a mozgás, szenvedélyem a sport. Nős vagyok, feleségem közgazdász, jelenleg a fitnesziparban tevékenykedik. Négy gyermekünk és ugyanennyi unokánk van.
Hogyan indokolja a magyar kormány úgynevezett közegészségügyi politikájával szembeni ellenállását?
A jelenlegi helyzethez való hozzáállásomat az az alapelképzelés határozza meg, amely szerint ma Magyarországon demokratikus jogállamban élünk. Így nemcsak jogom, de kötelességem is szakmailag megalapozott elképzeléseket, ellenvetéseket és kritikákat megfogalmazni azokkal az intézkedésekkel szemben, melyek az országot, a benne élő embereket, a gazdaságot, sőt az egész létezésünket értelmetlen hátrányokkal sújtják.
A kormányzat – bár elég sok ideje volt rá – nem tanult a korai járványkezelés hibáiból, sőt az ellenzék erőteljes nyomásának engedve tovább szigorított, és szinte állandósítva a korlátozásokat még kilátástalanabb helyzetbe hozta a lakosságot.
Ezt felismerve az alternatív álláspontot képviselőket egységbe szerveztük, így alakult meg Dr. Tamasi József, Dr. Pócs Alfréd és jómagam kezdeményezésére az Orvosok, Tudósok és Egészségügyi Dolgozók a Tisztánlátásért társadalmi mozgalom, amelyhez később Dr. Lenkei Gábor, a gyógyszeripari lobbit célzó kritikáiról ismert orvos is csatlakozott.
A mozgalom első fellépéseként 2020 augusztusában – kihasználva a néhány hetes enyhítést – nemzetközi, tudományos konferenciát szerveztünk Budapesten. Itt a magyar előadókon kívül német, osztrák, svájci, olasz és orosz járványügyben, mikrobiológiában és infektológiában jártas egészségügyi szakember mondta el kutatási eredményekre és vizsgálatokra alapozott, a jelenlegi járványkezelési módszereket értelmetlennek tartó állásfoglalását.
A konferencia nemcsak a helyszínen, hanem az interneten is, háromnyelvű szinkrontolmácsolással, élőben követhető volt. Az előadások érintették a maszkviselet, a hibás tesztek, a karantén és a fejlesztés alatt lévő vakcinák témaköreit, valamint a média elképesztő méretű pánikkeltő szerepét is. A tudományos konferenciának és a szeptember 11-i demonstrációnak - amely szintén a járványkezelés rendszerét kritizálta, és sok embert mozgatott meg - nagyon pozitív visszhangja volt, ami megerősített bennünket, hogy ezt a munkát tovább kell folytatni.
Tavaly év végén kiadtuk Sucharit Bhakdi professzor könyvét „Koronavírus vaklárma” címmel, amely tudományos igénnyel, de közérthetően mutatja be a szakmai érveket a járvánnyal kapcsolatos túlzó intézkedések tekintetében. Decemberben pedig a polcokra került Nemere Istvánnal közösen írt könyvünk is, melynek címe: „COVID-19 – Titkok, tévedések, tanulságok”. Ebben bemutatjuk az érme mindkét oldalát, vagyis a mainstream média ránk zúduló, pánikkeltő beszámolóit és az alternatív tudományos álláspontokat egyaránt.
Hogyan magyarázná, hogy ezúttal – mármint, „Covid” ügyben – az Orbán kormány ennyire szorosan követi a brüsszeli példát? Már nem rebellis? Vagy talán nem is volt az soha?
Nagyon nehéz ma tisztán látni ebben a globális tébolyban. Az biztos, hogy sem a tesztek, sem az ezekre alapozott korlátozások, lezárások nincsenek hatással a járványkezelés folyamatára, inkább valamiféle eszköznek tűnnek egy teljesen új világrend bevezetéséhez.
A folyamat kezdetén még megértő voltam a kormányzat kapkodó intézkedései kapcsán, és feladatomat elsősorban a média által keltett – eddig még soha nem tapasztalt mértékű – pánik csökkentésében, a felvilágosításban láttam. Ezért készítettem két ismeretterjesztő filmet, melyek a YouTube csatornámon és a Facebookon is többmilliós nézettséget értek el. De sajnos látnom kellett, hogy az intézkedések hetekkel, hónapokkal később is teljesen logikátlanok, valódi járványkezelésre alkalmatlanok maradtak, nem beszélve arról, hogy ilyen korlátozásokat a magyarországi helyzet egyáltalán nem indokolt.
Néha úgy tűnt, hogy a kormányzat próbálna egy kicsit az indokolatlan korlátozásokon lazítani, mivel számára sem hasznos egy totális gazdasági összeomlás, hiszen a mostani károk következményeit így is lehetetlen a választások idejére teljesen felszámolni. Ám ezek után ismét szigorítások következtek, így a kívülálló számara nagyon nehéz feladat lett azt eldönteni, hogy a kormány mozgásterét az ellenzék még szigorúbb intézkedéseket követelő „vírusőrülete” vagy Brüsszel gazdasági és politikai nyomásgyakorlása szűkítette be erőteljesebben. Bár lehet, hogy egyik sincs a másik nélkül.
Még harminc év távlatából is nehéz eldönteni, hogy Orbán Viktor és a Fidesz kezdeti lázadása, rendszerkritikája őszinte volt-e, vagy csak ez bizonyult akkor a legmegfelelőbb eszköznek a politikai színrelépéshez és térnyeréshez. Nehéz eldönteni, hogy a Brüsszellel való folytonos szembenállást ez a mélyben még talán fellelhető rebellis tűz, vagy pusztán a nemzet túléléséért folytatott – olykor reménytelennek tűnő – küzdelem irányítja.
Ahogy érzékelem, ez egy olyan kötéltánc, ahol az artistának a bátorságán, az ügyességén és az elszántságán kívül rendkívüli ravaszságra és türelemre is feltétlen szüksége van.
Decemberben egy félnapra be is vitte a rendőrség, házkutatás is volt Önnél, folyik a nyomozás: mi az oka? A hatóságok hogyan indokolják ezt az üldözést?
A történet úgy kezdődött, hogy a Párbeszéd politikusa, Kocsis-Cake Olivio írásbeli kérdéssel fordult a legfőbb ügyészhez, melyben engem a „leghírhedtebb vírustagadó propagandistának” nevezett, és fellépést követelt. Polt Péter a képviselő kérdéseit feljelentésként értékelte, és ennek következtében indult a nyomozás. A vád közösség elleni izgatás és rémhírterjesztés volt, amit állítólag a facebookon megjelent írásaimmal követtem el, melyeket a saját honlapomról rendszeresen megosztok.
A hatóság állásfoglalása alapján a problémát „A választás szabadsága” című cikkemben leírt „vírus-propaganda” illetve az „egészségre ártalmas védelmi eszköz” kifejezések okozták. Már a koronavírus hisztéria kezdetétől fogva számos írásban és videóban kifogásoltam a kötelező maszkviseletet, a média gátlástalan pánikkeltését, az egységesített tesztelés hiányát, a vakcinafejlesztés értelmetlen rohamtempóját, és kritizáltam az értelmetlen szabályokat, ám mind közül csupán ez a kettő szúrt szemet a hatóságoknak.
Az ügyvédeim szerint nem áll meg a gyanúsítás, mivel a kijelentéseimet nemzetközi vizsgálati eredményekre, elismert orvosok, epidemiológusok, infektológusok, mikrobiológusok publikált állásfoglalásaira alapoztam. Az előállításomat követően számomra is meglepő volt, hogy még az ellenzéki média is pártomat fogta, és a szólás- és véleményszabadság drasztikus korlátozásával vádolta meg a kormányzatot, emellett a feljelentő képviselő pártját „csendőrpártnak”, „posztsztálinista alakulatnak” nevezte. Megállapításuk szerint a „kormány és az ellenzék közösen elvitt egy állampolgárt a véleménynyilvánítása szabadságának gyakorlása miatt.”
Ön milyen politikát javasolna ?
Szembe kell néznünk a ténnyel, hogy túlságosan szűk megközelítést alkalmazunk az új koronavírus-járvány és az ezzel összefüggő kétmillió haláleset kapcsán. Úgy tekintünk a jelenlegi járványhelyzetre, mintha ennek oka csupán egy fertőző betegség lenne. Emiatt minden beavatkozásunk a vírus továbbadásának, a kórokozó terjedésének megakadályozására összpontosít.
A járványügyi szakemberek által képviselt „tudomány”, amely a kormányokat is irányítja, a jelenlegi egészségügyi vészhelyzetről hagyományos értelemben gondolkodik, mint az régen a pestis vagy akár napjainkban az ebola-járványok idején megszokott volt.
De amit eddig megtanultunk, az azt mutatja, hogy a COVID-19 története nem ilyen egyszerű, ugyanis nemfertőző alapbetegségek (NCD) és egy fertőző betegség, esetünkben a SARS-CoV-2 által kiváltott súlyos akut légzőszervi szindróma együttes jelenléte jellemzi a helyzetet.
Ez alapján a COVID-19 járvány semmiképp sem tekinthető pandémiának. Inkább úgynevezett szindémiáról beszélhetünk, vagyis nemfertőző alapbetegségek és egy fertőző betegség szinergikus, egymást erősítő kölcsönhatásaként előálló megbetegedéshullámról. Ahogy a magyarországi adatok elemzése során kiderül – és ezt a hivatalos szervek is megerősítették –, a szimplán koronavírus következtében elhunytak a halálesetek alig 3%-át jelentik. Az Egyesült Államokban a Betegségmegelőző és Ellenőrző Központ (CDC) is csupán 6%-ról beszél.
Így véleményem szerint a legfontosabb feladat az idős, több társult betegséggel rendelkezők védelme, hosszútávon pedig az egész lakosság egészségi állapotának javítása, amelyhez a már napvilágot látott, számos szakmailag megalapozott javaslat kormányzati felkarolása szükséges. Az egészségügyi ellátás rendszerét újra a megszokott mederbe kell visszaterelni, hogy a műtéti várólisták belátható időn belül minimálisra csökkenjenek. A lakosság kevésbé veszélyeztetett rétegét érintő korlátozásokat pedig a lehető leghamarabb fel kell oldani, valamint a gazdasági talpraállást minden lehetséges eszközzel támogatni szükséges.
Hogyan magyarázná ezt a nemzetközi tébolyt, ami világszerte közegészségügyi alapra épített diktatúrákhoz vezetett?
Azzal minden értelmesen gondolkodó ember tisztában van, hogy vírusok voltak, vannak és lesznek is, és ezekkel az emberiségnek mindig is együtt kellet élnie, ám ez mára szinte teljesen feledésbe merült. A vírus és a járvány tulajdonképpen egy eszköz arra, hogy egy globális átalakulás menjen végbe.
Nyitott szemmel kell járnunk, és fel kell végre ismernünk, hogy nem egy vírussal harcolunk. Azokkal már számos csatát vívtunk, és győztesen jöttünk ki. Az emberiség sokkal komolyabb járványokat is legyőzött már, tehát ilyen szempontból nincsenek félnivalóink. Ez a SARS-CoV-2 elnevezésű koronavírus okoz egy kis felfordulást, de más légúti megbetegedéseket okozó mikrorganizmusok is már évszázadok óta adnak feladatot az orvostudománynak, és a tudomány a természettel karöltve megoldja.
Ha messzebb tekintünk, akkor érzékelhető, hogy az emberek feletti totális ellenőrzés és uralkodás lehet a végcél, aminek kivitelezésében kiemelt szerepet kap a globális médiahatalom. Ehhez minden olyan narratíva felhasználható, amely az emberek befolyásolását segíti, amivel a „nem létező ötletgazdák” a korlátozások helyességét, a logikátlan és értelmetlen intézkedések hitelességét alátámasztani képesek.
Ezek az intézkedések apránként, kis lépésekben foglalják el, és fordítják fel hétköznapjainkat, szüntetik meg ünnepeink meghittségét. Mi pedig végül belefáradva hagyjuk, elviseljük, sokan közülünk pedig szinte követelik, és kérdés nélkül elfogadják ezeket a életidegen változásokat. Olyan totális, globális offenzívában van részünk, amelyik gyökeresen képes volt az eddig normális vagy viszonylag normálisnak elfogadott életünket nagyon rövid idő alatt megváltoztatni oly módon, hogy a tömegek egy jelentős része azt is hajlandó mára már elfogadni, hogy ez a szituáció állandósul, és visszafordítására, jószándékú megoldására az esély lassan konvergál a nullához.
Ebben a zűrzavaros, eddig ismeretlen típusú káosz által uralt világban, ahol a globális médiahatalom totális uralma alá vonta a világot, a segélykiáltás már kevés! Fel kell végre ébrednünk, és fel kell ismernünk, hogy eszközként használnak bennünket, tájékozatlanságunkat, félelmeinket, életösztönünket a normalitás elleni harcukban. Manipulálnak bennünket, és azzal zsarolnak, hogy csak bizonyos feltételek mellett térhetünk vissza az eddigi normalitásunkhoz.
Ezeket a feltételeket jelenleg a maszkviselet, a kijárási korlátozások, a kötelező, értelmetlen tesztelések, a vásárlási idősávok, a rendszeresen, évente, félévente, negyedévente beadott vakcina, az oltási igazolvány, a távolságtartást és kontaktkutatást végző applikációk, az online oktatás, majd az arcfelismerő rendszerek kiépülése jelentik.
A valódi katasztrófa a vírus és a járvány kapcsán sérülékennyé vált társadalmi kapcsolatok teljes szétzilálódása, a totális bizalmatlanság, gyanakvás beépülése a mindennapokba, ahol a konkrét probléma csupán egy eszköz a társadalmi megosztás elmélyítésére, és totalitárius rendszerek kiépítésére.
A történet arról szól, hogy ne lássuk a fától az erdőt, hogy levegyük tekintetüket a valódi okokról, történésekről és célokról, hogy el legyünk foglalva az új, mesterséges életlehetőségeink szabályrendszereivel.
Ahogy a bűvész is kimondja a varázsszót: Csak a kezemet figyeljék, mert csalok! Mi pedig tudjuk, hogy ez egy átverés, és máshova kellene figyelnünk.
De mire ezt felismerjük, kiderül, hogy mi vagyunk a nyulak a cilinderben.
Köszönjük!
