Miért különleges a túró?

Az emberiség már sok ezer évvel ezelőtt is készített sajtot, ami egyszerű túrósajt volt. Az első írásos említés a sajtokról a suméroktól származik, de jól ismerték a sajtot az asszírok is, majd később a nagy kultúrnépek, egyiptomiak, indiaiak, perzsák, görögök és a rómaiak.

Ennek tudható be, hogy Olaszországban alakultak ki a kemény, reszelni való sajtok, például parmezán, Svájcban a gruyer és az ementáli, Hollandiában a félkemény gouda és az edámi sajt, Délkelet-Európában és a Közel-Keleten a juhtejből gyártott kaskaval és a túrószerű fetasajt,

Franciaországban a nemespenészes sajtok, a roquefort és a camembert, továbbá egy sor lágy, pikáns ízű sajt, Angliában a cheddár, a történelmi Magyarország területén pedig a juhtúró és a rögös állományú tehéntúró.

A tejtermékek közül a túró szinte kizárólagosan magyar termék. A magyar túró só és cukor nélkül készül, csak kis mértékben savanyú, sajátos nedves és morzsalékos állapotban kerül forgalomba. Ehhez csak nagyjából hasonló sótlan sajtok ismertek máshol (pl. mozzarella), de ezeket összegyúrt tömbökben (golyókban) árulják, illetve édesebb, tejszínesebb készítmények is léteznek, mint sütemény-alapanyagok, de pont ilyen nincs máshol. Magyarországon viszont közismert, rendszeresen fogyasztott, mindenhol folyamatosan kapható termék.

Egy XIX. századi dokumentum szerint a nyugati országok lakosai a friss tehéntúrót semmiféle módon sem használják olyan általánosságban, mint a magyarok. Ők sajtot vagy ahhoz hasonló élelmiszert készítenek, mely a különböző országok és vidékek ízlése szerint más formájú és nevű.
A tengerentúlon inkább az oltós jellegű cottage-cheese, a nyugat-európai államokban a krémtúró és részben az ún. leveles túró, a közép-európai, volt szocialista országokban köztük Magyarországon – a kelvirág-állományú tehéntúró a legkedveltebb.

A rögös túró egy tehéntejből tejsavbaktérium-kultúra, esetleg oltó hozzáadásával készített savas vagy vegyes alvasztású, rögös állományú, kelvirágszerű friss sajt.

A túró gyakran használt tejtermék alapanyag a konyhában. A legegyszerűbbtől a normál igényűig különféle recepteknél hasznosítjuk. Nem utolsósorban egészséges táplálék, amely önmagában is nagyon finom, könnyen beszerezhető, olcsó. A túrót felhasználhatjuk édes és sós sütemények készítésénél, édes meleg tésztákhoz, sós meleg tésztákhoz, édességekhez és desszertekhez.

A túró egyik előnye a hihetetlen magas fehérjetartalma. Ez az egészséges étel, már régóta az egészségtudatos táplálkozás része. A túró kiemelkedő kalciumforrás, amire a szervezetnek feltétlenül szüksége van. Nemcsak a csontok és az ízületek egészségének megőrzésében játszik szerepet, hanem segíti az idegek és izmok munkáját is, ami elengedhetetlen a megfelelő anyagcsere-működéshez, gátolja a zsírsejtek növekedését, illetve segítséget nyújt az izmok szálkásításában is.

Én a zsírszegény változatát használom, melyet különféle módon készítek el. A túrót a sós ízeket kedvelők ízesíthetik különböző fűszerekkel, zöldségekkel, kevés natúr kefirrel, vagy zsírszegény tejföllel. Összevágott snidlinggel, petrezselyemlevéllel sóval ízesítve, paradicsom szeletekre halmozva, megszórva kis oregánóval igazi friss mediterrán csemege.

Édes változatai is rengeteg variációban elkészíthetőek. Kezdve a legegyszerűbb túrókrémtől, mely édesítővel, citromhéjjal és pici fahéjjal készül, a bonyolultabb, sütést is igénylő süteményekig.