Az értelmetlennek tűnő intézkedések végül kirajzolnak egy globális cselekményt.

Sokszor hallom mostanában: 'Ebben az országban ez, abban az országban az, így és így lesz, máshol pedig teljesen másképp alakulnak a dolgok! Majd meglátjátok, így, meg amúgy lesz, emitt meg nem lesz semmi!'  Ez hatalmas tévedés.

Ebben a 'filmben' hasonlatosak vagyunk azokra az óvodásokra, akik a csendespihenőben próbálják egymást túlüvölteni, de a hangverseny vége mindig az, hogy jön az óvónéni, és mindenkinek ráül a lepcses szájára. Azután pedig csend lesz. Ha beindul az igazi húsdaráló, teljesen mindegy melyik országban élsz, vagy hol tartózkodsz, miket gondolsz, vagy hangoztatsz: mindenhol minimális időbeni eltérésekkel bár, de ugyanazoknak a parancsoknak kell alávetned magad.

A most kibontakozó, speciális háborús helyzetet tekintve megszűnnek az országhatárok. Nos, nem neked, vagy nekem. Nem az átlagemberek számára, hanem a mindent átható, egységes bürokratikus és politikai irányítás számára. Számunkra - ami a határokat illeti - csak nehezebb és nehezebb lesz, melyek nem sokára fizikailag teljesen átjárhatatlanokká válhatnak. Viszont azok, akik nemrég végső hadjáratot indítottak az emberiség ellen, egy határok nélküli világban gondolkoznak, ahol a lakosságot őrületbe kergető intézkedéseket fokozatosan fogják bevezetni: nemzetről nemzetre, országról országra.

A korlátozások meghozatalának módját, idejét és intenzitását mindig az adott ország polgárainak mentális tűrőképességét figyelembe véve vezetik be. Az unió 27 országa – de az unión kívüliek szintúgy - mostantól csupán látszólagos, kizárólag az átlagemberek számára meghúzott határokkal rendelkeznek, mert a későbbi korlátozó intézkedéseket tekintve ezeknek nem sok jelentősége lesz. Ez pedig egyre több országban már látható.

A következő hónapokban teljesen ésszerűtlen, esztelen és abszurd parancsokat fognak kiosztani országonként, amit - senkinek ne legyenek kétségei - pontos, előre eltervezett, részletes forgatókönyv szerint hajtanak végre. Ugyanis a terv kidolgozóira nem jellemző az összevisszaság, vagy a szervezetlenség. Ebben a nekünk előkészített őrületnek látszó színdarabban minden tűpontos tervezés és kivitelezés eredménye. Semmi sem az, aminek látszik: következetlen marhaságok tömkelegének tűnnek az intézkedések, így aki nem ismeri a részletes forgatókönyvet, semmit sem ért az egészből.

Sokan vagyunk így, azonban a végén látni fogjuk, milyen nagyszerűen haladnak a végcél felé a sok, számunkra értelmetlennek tűnő intézkedések nyomán, melyek végül kirajzolnak egy globális cselekményt, amit egységesen akarnak ráhúzni az emberiségre, akár egy óriási kényszerzubbonyt. Ezeknek a haramiáknak egyetlen igazi nagy előnyük van, mégpedig az, hogy az emberiség jelentős hányada még mindig hangos horkolások közepette álmodozik egy normális életről, és fogalma sincs mi történik körülötte.

Ha tehetném, több millió példányban osztanám ki, az emberiség végzetére írt akciótervet, amit jelenleg a különböző kormányok együtt mozdulva, összehangoltan követnek. Bár ahogy elnézem, lehet az is kevés lenne, mert nem vennék komolyan az emberek. Nem képesek komolyan venni! Sajnos pont ezért van esélyük a ceremóniamestereknek.

Lehetséges, hogy nemsokára egy olyan valódi horror-akció filmben találhatjuk magunkat, melyet sokszor láthattunk már az évek alatt a mozivásznon. Mi viszont kólát szürcsölve, pattogatott kukoricát ropogtatva, és a lehajthatós vászonszékeket diszkréten tele szellentve vigyorogtuk végig a prognózist, amit filmek formájában tettek elénk, azt gondolván, mese az egész. Mostanra azonban egyre nyilvánvalóbb: ezek már nem csupán hidegrázós rémtörténetek voltak, hanem olyan előrejelzés, amit nem vettünk komolyan. Ebben a változatban azonban már mi leszünk a töltelékek, a bármikor pótolható, feláldozható statiszták.

Ehhez képest jelenleg is a mesterségesen ránk osztott szerepekben tetszelgünk: szelfizünk, és hülyének nézzük azokat, akik az aggasztóan közeli végveszélyre figyelmeztetnek.

Itt az idő az ébredésre! Hagyjunk fel végre a felületességgel, az ostoba semmitevő szájtátással, és kezdjük el ébreszteni a körülöttünk lévő alvókat.

Nem sok idő maradt rá.

Árvai Attila ©2020-07-27

HA TETSZETT A CIKK, KÉRLEK OSZD MEG MÁSOKKAL IS!