Az utóbbi években kiemelkedő szerepet tulajdonítanak az antioxidáns terápiának a kóros szabadgyök reakciókkal összefüggő betegségek megelőzésében, illetve kezelésében. De nem mindegy, hogy mikor, mennyi ideig, milyen összetételű és mekkora dózisú antioxidánsokat fogyasztunk.
Ha a rendszeres mozgással a célod az egészség megőrzése, és a hosszútávú életkilátások javítása, akkor
sportolás előtt ne szedj antioxidáns hatású vitaminokat és más kiegészítőket,
sőt az a leghasznosabb, ha a sporttevékenység előtt semmit sem eszel.
A kutatók állatkísérletek során azt figyelték meg, hogy a mozgás és a kalóriacsökkentés meghosszabbította az élőlények élettartamát. Ez roppant meglepő volt, hiszen ismert tény, hogy mindkettő – a mozgás és az éhezés is - fokozza a szabadgyökök képződését. Eddigi ismereteink szerint pedig a szabadgyökök károsíthatják a DNS-ünket, hozzájárulva ezzel a rák, a demencia kialakulásához, illetve a gyorsabb öregedéshez. Ezek szerint annak az állatnak, amelyik sokat mozgott és koplalt, hamarabb kellett volna elpusztulni, mégis tovább élt.
Michael Ristow anyagcsere kutató szerint ez olyan ellentmondás, aminek tudományos magyarázata kell legyen, ezért 39 önkéntes férfit arra kért, hogy 4 hétig rendszeresen sportoljanak. A vizsgálati személyek fele az edzések előtt antioxidáns hatású vitaminokat szedett. A 2009-ben publikált eredmény nagy visszhangot keltett, ugyanis az derült ki, hogy azoknál a vizsgálati személyeknél,
akik edzés előtt nagy dózisú C és E vitamint szedtek, semmilyen előnyös hatással nem járt a rendszeres mozgás.
Az izmaik nem lettek erősebbek, az inzulinérzékenységük, ami a metabolikus egészség fontos mutatója, nem javult, a természetes antioxidáns rendszerek (glutation-peroxidáz, szuperoxid-dizmutáz) szintje nem lett magasabb a szervezetükben. Az antioxidáns kiegészítőt nem használók esetében azonban a testmozgás által kiváltott oxidatív stressz javította az inzulinrezisztenciát, és adaptív választ váltott ki, elősegítve a saját endogén antioxidáns védekező képességet.
A vizsgálat eredménye szerint az antioxidánsokkal való kiegészítés csökkentheti az állóképességi edzés által kiváltott antioxidáns kapacitást, a mitokondriális biogenezist, a sejtvédelmi mechanizmusokat és az inzulinérzékenységet.
A folyamat lényege, hogy a mozgás gyorsítja az üzemanyag elégetését a sejtekben. Ha sportolás után megvizsgáljuk az ember izmait, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy megnő bennük az állítólag veszélyes szabdgyökök szintje. Ha ugyanezeket az izmokat a pihenő időt követően újra megvizsgáljuk, akkor kiderül, hogy a reaktív molekulák mind eltűntek belőlük, keletkezett viszont helyettük nagy mennyiségű természetes antioxidáns. Ennek az az oka, hogy
a sportolással együtt járó oxidatív stresszre az izomsejtek természetes antioxidánsok termelésével reagálnak.
Ez a fokozott antioxidáns termelődés, amelyre a mozgás okozta oxidációs veszély elhárítása miatt van szükség, immár védi a szervezetet a környezetből jövő más oxidációs veszélyektől is. Ugyanez a mechanizmus működik koplalás vagy az időszakos böjt során is, azaz fokozódik az oxidatív és metabolikus stressz elleni belső védekezés, valamint a sérült molekulák eltávolítása illetve helyreállítása.
Tehát az elképzelés, mely szerint az oxidatív stresszt okozó molekulák mindig ártalmasak, az 'tévedésen alapuló leegyszerűsítése a tényeknek' - vallja Toren Finkel, a Pittsburghi Egyetem professzora – ugyanis ezek „a stressz legősibb hírvivői lehetnek a sejtjeinkben, márpedig a stressz - mint kiderült - kis mennyiségben valószínűleg kifejezetten jót tesz a szervezetnek.'
Ma már több vizsgálat is cáfolja a szabad gyökökkel kapcsolatos évtizedes hipotézist. Kiderült ugyanis, hogy ezek a molekulák ha a megfelelő mennyiségben vannak jelen a szervezetünkben, nem megölnek minket, hanem védik az egészségünket. Ha antioxidáns étrendkiegészítőkkel ész nélkül megpróbáljuk semlegesíteni őket, valószínűleg több kárt okozunk, mint hasznot.
Komoly versenysport gyakorlása során persze előfordulhat, hogy az antioxidánsok segíthetik az edzést. Ilyen esetben ugyanis az edzési stressz már olyan mértékű lehet, hogy a reaktív szabadgyökök szintje hosszú távon rendkívül nagymértékben megemelkedik, és ez rontja a sportteljesítményt, és akár hosszútávú károsodásokat is okozhat.
Mivel az élő szervezet számos olyan mechanizmussal rendelkezik, amely védelmet nyújt a szabadgyökök ellen, ezért a kívülről történő antioxidáns pótlást okosan kell megtervezni, ugyanis nincs egyértelmű adat a hatékonyan alkalmazható mennyiségről. Az elmúlt öt évtizedben végzett számos tanulmány szerint az antioxidánsokról közismert, hogy megelőzhetik a rákot valamint más életkorral összefüggő betegségeket, de erre leginkább akkor képesek, ha egészséges emberek hosszú távon szedik őket és kombinált, természetes formában történő alkalmazásuk tűnik a legelőnyösebbnek.
