Ahogy a világ megközelíti a COVID-19 kapcsán a kétmillió halálesetet, szembe kell néznünk azzal a ténnyel, hogy túlságosan szűk megközelítést alkalmazunk az új koronavírus járvány problematikájára. A jelenlegi helyzet okát csupán egy fertőző betegségnek tekintjük. Minden beavatkozásunk a vírus továbbadásának, a kórokozó terjedésének megakadályozására összpontosít.
A járványügyi szakemberek által képviselt „tudomány”, amely a kormányokat is irányítja, a jelenlegi egészségügyi vészhelyzetről hagyományos értelemben gondolkodik, mint régen a pestis vagy akár napjainkban az ebola járványok idején megszokott volt. De amit eddig megtanultunk, az azt mutatja, hogy
a COVID-19 története nem ilyen egyszerű!
A betegségek két teljesen különböző kategóriája áll kölcsönhatásban a populáció bizonyos csoportjaiban. Ugyanis nem fertőző alapbetegségek (NCD) és egy fertőző betegség, esetünkben a SARS-CoV-2 által kiváltott súlyos akut légzőszervi szindróma együttes jelenléte jellemzi a helyzetet.
Ez a megállapítás az egyik legrangosabb orvosi tudományos lap, a The Lancet által közölt cikkben látott napvilágot. A tanulmány szerint
a COVID-19 járvány semmiképp nem tekinthető pandémiának,
hanem úgynevezett szindémia, vagyis nemfertőző alapbetegségek és egy fertőző betegség szinergikus kölcsönhatásaként előálló megbetegedéshullám, nem pedig pusztán egy fertőző betegség.
Ezt Dr. Richard Horton, a The Lancet vezető szerkesztője állítja tanulmányában. Ezek alapján a COVID-19 elnevezésű kórkép tulajdonképpen a SARS-CoV-2 fertőzés és az elöregedő társadalmakat tömegesen sújtó civilizációs betegségek - mint a krónikus légzőszervi betegségek, cukorbetegség, szív-és érrendszeri megbetegedések, valamint daganatos megbetegedések – együttes, úgynevezett szinergikus, egymást erősítő egészségkárosító hatásából eredő szindémia.
A szindémia fogalmát először Merrill Singer, amerikai orvos-antropológus használta az 1990-es években. Már a The Lancet 2017-es írásában kollégáival megfogalmazta, hogy „a szindemikus megközelítés az orvostudomány és a közegészségügy egészen más működési irányát jelöli ki azáltal, hogy megmutatja, a betegségek megértésének és kezelésének komplex megközelítése sokkal sikeresebb lehet, mint a járványos betegségek hagyományos kezelése.'
Emily Mendenhall és kollégái szerint a szindemikus megközelítés olyan kölcsönhatásokat tár fel, amelyek rendkívül fontosak az egészségpolitikai döntések szempontjából.
Ez egy rendkívül fontos megállapítás, mert a betegség megelőzésének teljesen más eszközei hatásosak nyilvánvalóan egy döntően veszélyes fertőző betegség, mint az ebola vagy a spanyol nátha megfékezésénél, mint egy civilizációs betegségekkel együtt járó folyamat visszaszorításánál. A karantén, a lezárások, az arcmaszkok és a védőeszközök tömeges alkalmazása megfelelő lehet egy szimpla járvány terjedésének megakadályozására,
de nyilvánvalóan más eszközök hatásosak
a civilizációs betegségekkel történő együttes előfordulásuk visszaszorítása esetében. Ha életeket akarunk menteni, akkor hatásos megoldásokat kell használni, nem pedig olyan eszközöket, amelyek nem alkalmasak az adott járványhelyzet tényleges kezelésére!
Tehát a tanulmány szerint a COVID-19 nem pandémia, hanem szindémia, és ennek megfelelően kell kialakítani az ellene folytatott küzdelmet is, és feltárni a társadalmi gyökereket.
Az idősek, a színesbőrűek, az ázsiai és más kisebbségi csoportok, és az alapszolgáltatásokban dolgozó többnyire alulfizetett, hátrányos szociális körülmények között élő munkavállalók nagyobb kitettsége és rosszabb egészségügyi ellátottságának ténye nem kap megfelelő nyilvánosságot, emellett szinte teljesen mindegy, hogy rendelkezésre áll-e hatásos vakcina, mert a COVID-19 tisztán orvosi szempontú kezelése bukásra van ítélve!
Dr. Richard Hortonnak a The Lancetben megjelent cikke sok más szakember korábbi véleményével együtt azt sugallja, hogy nem tehetetlen elszenvedői vagyunk egy leküzdhetetlen járványnak, hanem kiemelt személyes felelősségünk van a saját egészségünk megőrzésében. A járvány kezelését ehhez kell igazítani értelemszerűen, mivel
aktuális egészségi állapotunk meghatározza fogékonyságunkat a betegségre, illetve lényeges hatással van annak lefolyására.
A betegség kialakulása és lezajlása szempontjából a fertőzés elkerülése valójában csak másodlagos.
Mivel a szindémia nem pusztán komorbiditás, így a COVID-19 sem egyszerűen meglévő alapbetegségek mellékes hozzájárulása a betegség kialakulásához. A nemfertőző alapbetegségek hatékony kezelése előkövetelménye lenne a járvány sikeres visszaszorításának. Így a COVID-19 elleni küzdelem tulajdonképpen a magasvérnyomás, az elhízás, a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri megbetegedések és a rák elleni küzdelmet is jelenti egyben.
Richard Horton professzor szerint az emberiségnek elsősorban reményre van szüksége. A kialakult globális gazdasági és társadalmi válság nem kezelhető sem gyógyszerekkel, de még vakcinákkal sem! A COVID-19 szindémiaként való kezelése egy szélesebb látásmódot valósíthatna meg, az oktatástól a foglalkoztatáson, a szociális ellátásokon át a környezetvédelemig. Tehát hosszútávú biztonságunk érdekében össztársadalmi megújulásra van szükség.
