Az utóbbi években szinte mindenhol a szervezet elsavasodásának veszélyeiről és a lúgosító étrend fontosságáról lehet olvasni. Vizsgáljuk meg a folyamatot érintő fiziológiai folyamatokat, és tisztázzuk az esetleges félreértéseket.
Fontos egy kicsit képben lenni a tudományos háttérrel, tehát kezdjük ott, hogy mi a lúg és mi a sav. Sav az, mi le tud adni hidrogéniont (H+), lúg (bázis) az, ami fel tud venni. A sokat hangoztatott pH-érték mutatja meg egy oldat kémhatását: ez az érték 7, ha az oldat semleges, héttől lefelé haladva egyre savasabb, héttől felfelé egyre lúgosabb.
A szervezet folyadéktereinek kémhatása igen szigorúan szabályozott rendszer. Erre azért van szükség, mert a pH bármilyen irányú eltolódása lehetetlenné teszi az enzimek megfelelő működését, így a sejtszintű életfolyamatokat. A kémhatás mind a sejteken belül, mind a sejtek közötti folyadéktérben viszonylag szűk határok között ingadozhat (ez az artériás vér esetében 7,35 és 7,45 között mozoghat). A pH állandóságát többszörös puffer rendszerek biztosítják.
A szervezetben az egyes pufferek működését és így a pH megtartását, az elsavasodás megelőzését két szerv: a tüdő és a vese biztosítja. A légzés a szén-dioxid eltávolításával vesz részt a folyamatban (ez oldott formában bikarbonátként a legjelentősebb mennyiségű sav a szervezetben). A légzés alkalmazkodása a pH változására perceken belül megvalósul, így savas irányú eltolódás esetén a légzés mélyül, fokozódik, így több szén-dioxid távozik, a légzés a lúgos irányba igyekszik eltolni a pH-értéket. A vese kompenzációja több órát, illetve napot vesz igénybe, és az aktív hidrogén ion (H+) kiválasztáson alapszik.
Egy szóval a vesén és a tüdőn keresztül tud kompenzálni a szervezet, ha bármi is a pH-ja eltolódására késztetné. Ha a tüdő vagy a vese beteg, akkor van igazán baj, mert ezt a feladatát nem tudja elvégezni. Ezeknek a kompenzációs mechanizmusoknak a kimerülésekor látjuk a szervezeten belüli pH megváltozását, az 'elsavasodást', ez azonban már olyan komoly tüneteket okoz, ami kórházi kezelést tesz szükségessé.
Tehát az orvostudomány jelenlegi tapasztalatai szerint elképzelhetetlen, hogy tartósan és jelentős mértékben felboruljon a szervezet sav-bázis egyensúlya – ez ugyanis az élettel nem összeegyeztethető. Éppen ezért a pH optimumtól való eltérést a szervezet azonnal korrigálni igyekszik, s teszi ezt mindaddig, amíg az egyensúly helyre nem áll vagy a rendelkezésre álló pufferkapacitás ki nem merül. Ez utóbbi eset viszont már akut életveszélyt jelent.
Egy dolgot érdemes kihangsúlyoznunk: A gyomor savtermelése klasszikus értelemben nem része a szervezet sav-bázis háztartásának. A gyomorsavtermelés funkciója az étkezéssel elfogyasztott fehérjék denaturálása, emésztőenzimek aktiválása illetve a bejutó kórokozók elpusztítása. Így a fokozott gyomorsavtermelés nem nyújt érdemleges információt a szervezet sav-bázis egyensúlyáról, mivel ennek a problémának teljesen más patológiai okai lehetnek.
Fontos tény az is, hogy a tápanyagok a szervezetben megszokott formájukban nincsenek érdemi hatással a sav-bázis egyensúlyra. Ilyen hatással általában véve a bomlástermékeik lehetnének, de tápanyagok mai napig megismert szervezeten belüli anyagcseréje kétségesé teszi, hogy étrendi úton érdemben hatni lehetne a szervezet általános sav-bázis egyensúlyára.
Ez alapján elmondható, hogy a szervezet egészét érintően tartós és nagymértékű sav-bázis egyensúlyzavar nem alakulhat ki.
Mindez ne gátoljon meg bennünket abban, hogy kiegészítsük étrendünket friss zöldségek és gyümölcsök fogyasztásával. Bár elsődleges hasznuk nem a szervezet lúgosításában rejlik, a bennük lévő vitaminok, ásványi anyagok és rostok fontos élettani folyamatok nélkülözhetetlen elemei.
Ezért törekedni kell arra, hogy minden étkezésnél szerepeljen zöldség, gyümölcs, kiváltképp a fehérjében és keményítőben gazdag ételek fogyasztása esetén.
Gyümölcsöket, zöldségeket önálló, kis étkezésekként is bátran lehet fogyasztani. A nyersen is fogyasztható zöldségek, gyümölcsök nem igénylik a sózást, és kerülni kell az édesítésüket is.
A zöldségek és gyümölcsök fele lehetőleg friss és nyers legyen, hiszen így lehet a legtöbb vitamint és ásványi anyagot kinyerni belőlük.
