Chicagóban született, apja ír származású, anyja Oroszországból kivándorolt zsidók gyermeke volt. Színészcsaládban nőtt fel, anyja rádiós hangjátékokban szerepelt, apja is színészkedett, de egy idő múlva otthagyta a pályát, és hirdetési ügynökként dolgozott. Az ifjú Ford középiskolái elvégzése után egy wisconsini főiskola felé vette útját, ahol angol nyelvet és irodalmat, valamint filozófiát tanult. A családi példa ellenére nem voltak színészi ambíciói, csak véletlenül kóstolt bele a színjátszásba: könnyen akart jegyet szerezni, ezért vette fel a drámaórákat, pedig bevallása szerint eleinte rettegett a színpadon.
Nem tartozott a jó tanulók közé, még a diplomaosztó előtt otthagyta az intézményt, és 1985-ben, már ünnepelt sztárként sem fogadta el az iskola által felajánlott tiszteletbeli fokozatot. Hollywoodba utazott, ahová követte ifjúkori szerelme, későbbi felesége is.
Több kisebb szerepet kapott filmekben és tévésorozatokban, 1970-ben Michelangelo Antonioni Zabriskie Point című filmjében is feltűnt. Munkájától nem voltak elragadtatva, az egyik stúdiónál azt mondták neki: maga sohasem fog boldogulni ebben a szakmában. Mivel feleségével és két gyermekével egyre nehezebben éltek meg, kitanulta az ács szakmát.
A Doors együttes koncertjein volt színpadi munkás, idővel a koncerteket rögzítő kamerák egyikének kezelését is rábízták.
Életének fordulatát új mesterségének köszönhette: a feltörekvő rendező George Lucas tőle rendelt konyhaszekrényeket. A direktor olyannyira megkedvelte, hogy szerepet adott neki az Amerikai graffiti című filmjében. Ford ezután ácsként és színészként is dolgozott Francis Ford Coppola Magánbeszélgetés és Apokalipszis most című alkotásaiban, majd 1977-ben megkapta Lucastól a vagány űrpilóta, Han Solo szerepét a Csillagok háborúja első részében. (Lucas állítólag sokáig habozott, mert a szerepet eredetileg Christopher Walkennek szánta.)
A siker elsöprő volt, Ford csillaga a folytatások – A Birodalom visszavág és A Jedi visszatér – révén egyre magasabbra ívelt.
Ezután egy újabb legendás karaktert, a vad kalandokba keveredő régészt, Indiana Jonest formálta meg, először a Steven Spielberg rendezte Az elveszett frigyláda fosztogatóiban (1981), majd 2008-ig még három folytatásban.
Az 1980-as évektől rendre egyfajta antihős szerepkörben kezdett feltűnni, például Ridley Scott kultfilmmé vált, sokak számára nem könnyen emészthető Szárnyas fejvadászában (1982). Az idén visszatér a replikánsvadász szerepéhez, ugyanis elkészült a film folytatása Szárnyas fejvadász 2049 címmel, amelyet a hazai mozikban októbertől vetítenek.
A kis szemtanúban (1985), amelyért Oscar-jelölést is kapott, az Ártatlanságra ítélve és A szökevény című mozikban nem mindennapi helyzetekbe kerülő átlagembereket alakított. 1992-ben és két évvel később Tom Clancy regényeinek hősét, Jack Ryant keltette életre a Férfias játékok és a Végveszélyben című akcióthrillerekben, 1997-ben pedig az Egyesült Államok elnökét is eljátszotta Az elnök különgépe című alkotásban.
Évtizedeken át tartó sikertörténete után néhány gyengébb film következett, mint az eredetileg 1954-ben forgatott Sabrina felújított változata Julia Ormonddal, Az ördög maga című, Brad Pitt-tel közös filmje 1997-ben vagy a Hollywoodi őrjárat 2003-ban. 2010-ben az Ébredj velünk! televíziósaként aratott sikert Rachel McAdams és Diane Keaton oldalán, egy évvel később Daniel Craig ellenfele volt a Cowboyok és űrlények című sci-fi akciófilmben. 2013-ban drámai oldalát mutatta meg A 42-es című életrajzi drámában, amelyben a Brooklyn Dodgers menedzserét, Branch Rickeyt alakította, aki 1946-ban a faji egyenjogúság mellett kiállva először szerződtetett fekete bőrű játékost. 2015-ben Han Solo szerepében tért vissza a Star Wars új, hetedik epizódjában, melynek összbevétele átlépte a kétmilliárd dolláros álomhatárt, ami addig csak a James Cameron rendezte Avatarnak és Titanicnak sikerült.
Az utóbbi évtizedben baleseteivel is az újságok címoldalára került. Lábtörést szenvedett a Star Wars VII. londoni forgatásán, amikor rácsukódott nevezetes űrhajója, a Millennium Falcon ajtaja. Szenvedélyes pilótaként 2015-ben súlyos sérüléseket szenvedett, amikor motorhiba miatt egy Los Angeles-i golfpályán kellett kényszerleszállást végrehajtania, idén magánrepülőgépe majdnem összeütközött egy utasszállítóval. E rossz széria ellenére változatlan lendülettel dolgozik, és ötödször is eljátssza Indiana Jonest a filmvásznon. A produkció rendezője, természetesen, újra Steven Spielberg, a végeredményt 2020-ban láthatják a rajongók.
A színészt eddig négyszer jelölték Golden Globe-díjra, végül 2002-ben megkapta az életműdíjat, a Cecil B. DeMille-díjat. Elnyerte a legtöbb bevételt “termelő” amerikai színész titulust, filmjei eddig 4,7 milliárd dollárt hoztak Hollywoodnak. Persze ő sem panaszkodhat, hiszen gázsija filmenként húszmillió dollár, emellett a bevételekből is részesedik. A sztár 1983-ban házasodott meg másodszor, az ET forgatókönyvírójától, Melissa Mathisontól is két gyermeke született. 2002 óta a nála huszonkét évvel fiatalabb színésznővel, Calista Flockharttal él együtt, akit 2010-ben vezetett oltár elé.
