Évtizedek óta ismeretes az a jelenség, mely szerint a lisztérzékeny gyermekeknél és felnőtteknél egyaránt jelentősen megnövekszik az oszteoporózis, vagyis a csontritkulás és ennek következtében a csonttörések kockázata, összehasonlítva azokkal, akik nem szenvednek lisztérzékenységben.
A közzétett adatok alapján a csontritkulás gyakorisága a lisztérzékeny betegek között 4%-tól akár 70%-ig is terjedhet. Az egészségügyi felmérések adatai azt mutatják, hogy a csontritkulás előfordulása a glutén intoleranciában szenvedő felnőttek körében átlagosan a 30-40%-ot is elérheti.
A csontritkulás jellemzői és okai
A csontritkulás olyan betegség, amelyet a csont sűrűségének és ásványi-anyag tartalmának csökkenése idéz elő. Egy adott korban a növekedés során megszerzett csonttömeg nem egyenesen arányos a megszerzett csontveszteséggel, amely számos okból adódhat, ideértve az életkorral kapcsolatos folyamatokat, a cukor felszívódási zavarok miatt kialakult (malabszorpciós) szindrómákat, a krónikus kortikoszteroid használatot is.
A csont növekedésének mértéke a pubertáskorban jelentősen eltérhet az egyének között. Kimutatták, hogy a lisztérzékenység gyermekkori megjelenése és a gluténmentes táplálkozás hiánya gyermekkorban jelentősen csökkenti a csonttömeg csúcsértékét.
Kockázati tényezők:
1. Csökkent kalcium és a D-vitamin felszívódás
A bélbolyhok a lisztérzékenység miatt nem tudnak megfelelően működni (zsíros széklet), ami megnehezíti a kalcium és a D-vitamin felszívódását. A D-vitamin alapvető fontosságú a megfelelő csontdenzitás kialakulásában, a kalcium csontokba történő beépítésében. A kalcium hiánya esetén a szervezetnek más forráshoz kell nyúlnia, hogy a vér kalcium szintje megfelelő legyen. Ez a PTH szintézisének fokozásával következik be. A parathyreoid hormont (PTH) a mellékpajzsmirigy termeli. A PTH feladata a foszfor és a kalcium anyagcseréjének szabályozása. Hatására a csontokból felszabadul a kalcium és foszfor, amely elősegíti a csont tömegének csökkenését és csontritkulást idéz elő.
2. A K-vitamin felszívódás zavara
A zsírban oldódó vitaminok felszívódás zavara, köztük a K-vitamin, gyakori probléma a lisztérzékenyeknél. A K vitamin szerepe a csontritkulásban olyan klinikai megfigyelésekből származik, amelyek kimutatták, hogy különböző véralvadásgátló készítmények alkalmazása növeli a csigolyák és a bordák törésének kockázatát. Eszerint, a K-vitamin fogyasztása csökkentheti a csigolya és csípőtörések kockázatát.
3. Magnézium-hiány
A magnézium hiánya további rizikófaktora a csontritkulásnak. Ennek oka, hogy a magnézium hiánya előidézi a kalcium rossz felszívódását, és rontja a kalcium anyagcserét szabályozó hormonokat. Számos humán tanulmány szerint a magnéziumpótlás javítja a csont ásványi sűrűségét. Ezért a magnézium-hiány szűrését rutinszerűen be kellene vonni a csontritkulásban szenvedő, lisztérzékeny betegek szűrésébe.
4. Krónikus gyomorbántalom és metabolikus acidózis (anyagcserezavar miatti savasodás)
A lisztérzékenységben szenvedő betegek krónikus hasmenése jelentős bikarbonát-veszteséget és metabolikus acidózist idéz elő. A metabolikus acidózisban szenvedő betegeknél a bikarbonát kiegészítés csökkenti a vizeletben lévő kalcium-, foszfor- és hidroxiprolin- veszteséget, és segít csökkenteni az acidózis csontok egészségére gyakorolt negatív hatásait.
5. Hipogonadizmus (ivarmirigyek csökkent működése)
Az ösztrogén termelés és aktivitás csökkenése az egyik legfontosabb esemény az életkorral összefüggő csontritkulás kialakulásában. Köztudott, hogy az ösztrogénhiány fontos szerepet játszik a csontritkulás lefolyásában. Ha a lisztérzékenységben szenvedő betegek alacsony keringő ösztrogénszintet mutatnak, az jelentős mértékben hozzájárul a korai csontritkulás kialakulásához.
Forrás: naturhirek.hu
