Az elmúlt 18 hónapban az Egyesült Királyság három országos lezáráson ment keresztül. Az angolok emellett többféle korlátozást is bevezettek - köztük lezárásokat, maszkot és a távolságtartást. Mindezek ellenére több mint 125.000 ember halt meg!
Egyáltalán működött valamelyik intézkedés? És vajon igazolták-e azokat a hatalmas járulékos károkat, amiket kétségtelenül okoztak?
Paddy Hannam a Spiked munkatársa Carl Heneghan professzorral, az Oxfordi Egyetem Bizonyíték-alapú Orvostudományi Központjának (Center of Evidence-Based Medicine) igazgatójával, klinikai epidemiológussal beszélgetett.
Riporter: Miért érzi úgy, hogy a lezárások hatástalan eszközök a Covid elleni küzdelemben?
Heneghan: Az egészségügyben az emberek szeretik a gyors beavatkozásokat. Van erre néhány elképesztően jó példánk, mint például az antibiotikumok. Ha a lezárásokat nézzük, olyan egyszerű beavatkozásnak tűnik, ami mindent megold. Mintha varázslatos módon minden eset eltűnne.
A valóságban a lezárás is egyfajta beavatkozás, amit korábban sosem próbáltak ki.
A róla szóló vita politikai érveléssé vált, szemben a bizonyítékokkal. Ez számos problémát okozott, mert lehetővé tette a vélemény uralmát a bizonyítékok felett.
Ilyen helyzetekben nem szabad beavatkozni lezárásokkal.
Minden egészségügyi beavatkozást a „ne árts” premisszával kell kezdeni. De az előnyök és károk egyensúlyáról szóló beszélgetés még most sem folyik. A lezárások nem igazán védenek az idős otthonokban vagy a kórházban szerzett fertőzések ellen. Pedig az idős otthonok és a kórházak teszik ki a fertőzések nagy részét. Úgy gondolták, hogy a lezárások csökkentik a fiatalok kockázatát, és ez segíteni fog a szélesebb lakosságnak.
De ha immunitást alakul ki a fiatalok körében, az védelmet nyújt a vírus terjedése ellen a társadalom többi részében.
A „görbe laposítása” pedig csak lelassítja a vírus átviteli sebességét. Ez azt jelenti, hogy csak elhúztuk a járványt.
Riporter: Mi a helyzet a lezárások járulékos kárával?
Heneghan: A járulékos károk a következő 5 évben jelennek meg. Klinikai szempontból ez történt az előző járványoknál is, mint például az ebolánál, ami két évvel később a kanyaró felfutását okozta, mert megzavarta az oltási programokat. Hasonló a helyzet a gazdasággal is. Rengeteg pénzt hiteleztünk, és valamikor valakinek el kell zárnia a csapot. Minél tovább tart mindez, annál jelentősebbek a károk.
A lakosság körében keltett szorongás már annyira beivódott, hogy amikor nyitunk, sokan akkor is rettegnek.
Az lezárások okozta károkról kell beszélnünk az elkövetkező évtizedekben. Megpróbáljuk mindezt elfelejteni, vagy kritikusan átgondoljuk, hogy mit tettünk és mi sikerült jól?
Riporter: Hogyan kezelje a kormány a pandémiát?
Heneghan: Annyi beavatkozásunk volt a Covid ellen. Lezárások. Társadalmi távolságtartás. Maszkok. Teszt és nyomon követés. Egy bizonyos ponton valakinek fel kell tennie a kérdést, hogy melyik működik. Az esetszámok arra engednek következtetni, hogy nem sokan teszik ezt.
Lehet, hogy a teszt és a nyomkövetés bizonyos helyzetekben működik. Vannak bizonyítékok arra, hogy sok fiatal például csak 24-48 órán keresztül fertőző. Valószínűleg rövid ideig meglehetősen hatékonyan tudták elszigetelni magukat. De ha egyszer 10 napon keresztül elszigeteljük az embereket, és több alkalommal is ezt tesszük, nyilvánvalóan csökken annak az esélye, hogy betartják a szabályokat. Meg kellene vizsgálnunk, hogy mennyire fertőzőek az emberek. Ellenkező esetben
továbbra is szükségtelenül kényszerítjük az őket karanténra.
Riporter: Most, hogy ennyi embert oltottak be, van-e értelme az olyan intézkedéseknek, mint az vakcina-útlevél?
Heneghan: Egy liberális demokráciában a vakcina-útlevelek nem jelenthetnek megoldást. Már a bevezetés ötlete is politikai értelemben a tapasztalat hiányát mutatja. Úgy tűnik, nem mérlegeljük az előnyöket és a károkat, amikor ezeket a döntéseket hozzuk. A vakcina-útlevelek bevezetésének egyik oka úgy tűnik, a fiatalok oltásra ösztönzése.
Riporter: Gondolja, hogy hamarosan visszatérünk a normalitáshoz?
Heneghan: A helyzet a HIV-re emlékeztet az 1980-as és 1990-es években. A tévében akkor reklámok voltak a vírusról, sírköveket ábrázolva. Valóban ijesztő volt. Egy napon a kormány úgy döntött, hogy megváltoztatja a HIV-ről alkotott képet, mert rájött, hogy több kárt okozott, mint hasznot. Azt hiszem, ez fog történni a Coviddal. De ettől még messze vagyunk.
Nem hiszem, hogy jövő május vagy június előtt visszatérünk a normális gondolkodáshoz.
Annak érdekében, hogy visszatérjünk a normál állapotba, ki kell javítanunk az adatokat. Az emberek adatrészleteket látnak és pánikba esnek anélkül, hogy kérdéseket tennének fel ezzel kapcsolatban. Amíg nem helyezzük a dolgokat a megfelelő kontextusba, addig a problémáink tovább fognak folytatódni.
