2020 elején mint tapasztalhattuk, egy nemzetközi járványügyi kísérlet kezdődött abból a célból, hogy megkíséreljük csökkenteni az új SARS-CoV-2 vírus halálozási mértékét. Ez egy tipikus nem gyógyszerészeti beavatkozás volt, melyet úgy vezettek be, hogy a hatékonyságáról addig nem voltak bizonyított adatok. A brit The Critic Magazine cikke a lezárások valódi veszélyeiről.
Már a folyamat kezdő gondolata hibás volt, mely szerint a személyek közötti interakciók jelentős csökkenése egy populációban a fertőzés arányának és a vírussal összefüggő halálozások számának csökkenéséhez vezet.
A tudományos világ annyira magabiztos volt ebben a hipotézisben, hogy ezt az állítást tényként kezelte, és a kapott adatokat ezt követően figyelmen kívül hagyta.
Tekintettel a vírusok terjedéséről meglévő legalapvetőbb ismereteinkre a szakemberek úgy gondolták, hogy a vírusok terjedését elnyomó minden intézkedésnek elkerülhetetlenül a kapcsolódó halálozás csökkenéséhez kell vezetnie. Mivel valójában soha nem vizsgálták ezt az összefüggést valós körülmények között, így lehetséges, hogy a 'legalapvetőbb ismereteken' alapuló feltételezések mégsem bizonyultak elegendőnek. Épp ezért, ha a válaszok ellentmondanak a feltételezéseinknek, akkor ezeknek a válaszoknak változást kell generálniuk az eddig megszerzett ismereteinkben.
Tehát illő lenne tanulnunk belőlük!
Egy évvel a nagy kísérlet után rengeteg globális adat áll rendelkezésünkre a következtetéseink megalapozásához. Ezek az adatok nagyrészt ellentmondanak annak a magabiztos hipotézisnek, amellyel elindultunk ezen az úton. A tudósok és a politikusok kapaszkodtak a hipotézis szalmaszálába, manipuláltak az adatokkal vagy egyszerűen figyelmen kívül hagyták a bizonyítékokat az eredeti elképzeléshez ragaszkodva. De a bizonyítékok egyértelműek!
Az Egyesült Királyság szigorú zárlati intézkedéseket hajtott végre a koronavírusválság során, időszakosan bezárva a vendéglátóipart, kötelezővé téve a maszkhasználatot, kikényszerítve a társadalmi távolságtartást és megtiltva a háztartások keveredését. Svédországban sokkal enyhébb volt a korlátozás. Csak a középiskolákat és főiskolákat zárták be, soha nem írtak elő kötelező maszkviseletet, és a kocsmákat és éttermeket nyitva tartották.
Egy év kirajzolta a különbségeket.
Az eredeti hipotézis logikája szerint Svédországban sokkal nagyobb számú koronavírussal kapcsolatos halálesetnek kellett volna történnie a népesség arányában, mint az Egyesült Királyságban. A valóság azonban az, hogy Svédországban jóval alacsonyabb lett a halálozási arány. A bizonyítékoknak arra kellene késztetnie bennünket, hogy átgondoljuk, és más módon alkalmazzuk tudásunkat.
A nem gyógyszerészeti beavatkozások eredménytelenségének egyik lehetséges magyarázata a változó környezethez való alkalmazkodás megértésében rejlik. A mikroszkopikus világban a genetikai mutációk gyakoribbak, ezért ez a változás gyorsított ütemben történik.
Nézzünk egy példát a baktériumok alkalmazkodásáról!
Az orvosok, mint tudjuk vonakodnak antibiotikumokat felírni, mivel ennek a beavatkozásnak a túlzott mértékű használata a szuperbaktériumok kialakulásához vezethet. Miért és hogyan képesek a baktériumok mutálódni a létüket fenyegető veszélyek túlélése érdekében? A valóságban nem az antibiotikumok bevezetése stimulálja az antibiotikumokkal szemben rezisztens baktériumok mutációját.
Ezek a mutációk egyébként is történnek, spontán, véletlenszerűen, és néhányban közülük történetesen az a tulajdonság alakul ki a mutáció révén, hogy ellenállnak az antibiotikumoknak. Ez akkor is így lenne, ha nem léteznének antibiotikumok.
Az antibiotikumok nélküli világban az antibiotikum-rezisztens mutációknak nincs semmilyen előnyük a többi baktériumváltozattal szemben. De, amikor antibiotikumokat vetnek be a kezelés érdekében, az már előnyt biztosít az antibiotikumokkal szemben rezisztens baktériumoknak, lehetővé téve számukra, hogy szaporodjanak, és a többiek pedig kiszoruljanak. Éppen ezért nagyon óvatosnak kell lennünk az antibiotikumokkal, és mérlegelnünk kell, mikor szükséges és mikor felesleges használni őket. Az antibiotikumok sok életet mentenek meg, de
ha hosszú ideig felelőtlenül alkalmazzák őket, akár globális katasztrófa is lehet a következmény.
Képzeljük el, ha az esetleges fertőzések megelőzése érdekében havonta egyszer antibiotikumokat adnánk a társadalom minden tagjának, valószínűleg a baktériumok okozta halálozás, például a bakteriális tüdőgyulladás éles csökkenését tapasztalhatnánk, de csak rövid távon. A fertőző baktériumok gyorsan antibiotikum-rezisztens szuperbaktériumokká fejlődnének, ami veszélyeztetné a földön mindenki biztonságát.
A baktériumokhoz hasonlóan a vírusok is spontán és véletlenszerűen mutálódnak,
és ugyanazon vírusnak több ezer változata vagy mutációja keletkezik. Ezeknek a mutációknak a többsége nem tesz különbséget abban, hogy a vírus miként lép kölcsönhatásba immunrendszerünkkel, és nem nyújt valós előnyt a szóban forgó változat számára. Egyes mutációk azonban megváltoztathatják a vírus jellegét a következő kulcsfontosságú területeken:
- Virulencia: mennyire valószínű, hogy a vírus súlyosan megbetegít bennünket, ami a kórházi kezelés és akár a halál fokozott kockázatához vezet;
- Fertőzőképesség: milyen könnyen jut el a vírus fertőzött egyéntől a másikig;
- Detektálhatóság: a vírus milyen könnyen detektálható bizonyos vizsgálati módszerekkel.
Jelenleg a SARS-CoV-2 vírusnak több mint 4000 változata ismert. Ezen vírusok egy része kevésbé virulens, mint az eredeti; mások virulensebbek lesznek. Némelyik fertőzőképesebb lesz, mint az eredeti; mások kevésbé lesznek fertőzőek. Néhányat PCR-teszteléssel könnyebben fel lehet fedezni; mások kevésbé lesznek könnyen észlelhetők.
Mindezek a tényezők előnyökkel és hátrányokkal járnak a szóban forgó változatok számára, de ezen előnyök mértéke attól a környezeti behatástól függ, amelyben léteznek.
A nem gyógyszerészeti beavatkozások drámai módon megváltoztatták a környezeti tényezőket.
A vírus fertőzőbb változatának egyértelmű előnye van a kevésbé fertőző változattal szemben kivált akkor, ha a környezeti hatások megváltoztatásával nyomást gyakorolunk a vírusra, így még nagyobb előnyt biztosítunk a fertőzőbb változatoknak.
A társadalmi elkülönülés világszerte történő erőltetésével nagyobb előnyt biztosítunk a vírus fertőzőbb változatai számára.
Olyan környezetben, ahol az emberek között rendszeresen szoros a kontaktus, miközben tömegben vannak, a fertőzőbb változatnak nincs különösebb előnye a többivel szemben. A társadalmi távolságtartás, az otthonmaradás, a maszkok és a tömeges összejövetelek tilalma világában kétségtelenül elnyomja a vírust, de nagyobb előnyt biztosít ezáltal a vírus fertőzőbb változatainak.
A könnyebben terjedő vírusvariánsok dominálnak, és gyorsított sebességgel kiszorítják a kevésbé átvihető variánsokat. Ily módon lehetséges, hogy a vírus elnyomására tett erőfeszítéseink felgyorsítják az NPI-rezisztens (Non-Pharmaceutical Interventions) változatok fejlődését, akárcsak az antibiotikumok használata az antibiotikumokkal szemben rezisztens baktériumok fejlődését.
A nem gyógyszerészeti beavatkozások (NPI) – mint lezárások, iskola bezárások, kijárási korlátozások, kötelező maszkviselet stb. - lényegében elősegítették a mostani pánikot okozó mutánsok elterjedését.
Most az egyik legfontosabb szempont a virulencia. Korábban az emberi normális viselkedés összefüggésében kifejezetten hátrányos helyzetben voltak azok a variációk, amelyek virulensebbé váltak. Ennek oka, hogy 2020 előtt csak akkor maradtunk otthon, ha túl betegek voltunk ahhoz, hogy kimenjünk. Ha volt egy kis torokfájásunk és orrfolyásunk, akkor is dolgozni mentünk, iskolába jártunk.
Részt vettünk sporteseményeken, jártunk színházba, moziba, klubokba, rockkoncertekre, partikra, fesztiválokra, tüntetésekre és vallási eseményekre. Ez azt jelentette, hogy a virulensebb törzseknek, amelyek nagyobb valószínűséggel betegítik meg az embereket, természetesen előforduló hátrányuk volt a kevésbé virulens törzsekhez képest.
Ez az oka annak, hogy ezek a vírusok általában kevésbé halálosak. A kevésbé virulens változatok azért dominálnak, mert jobban terjesztjük, több embert megfertőzünk és természetes immunitást biztosítunk, mielőtt ezek az emberek kapcsolatba kerülnének egy ritkább, virulensebb változattal.
A nem gyógyszerészeti beavatkozások lényegében meglejtették a játékteret a virulensebb és fertőzőbb változatok számára.
Ha mindenki otthon marad, függetlenül attól, hogy milyen állapotban van, akkor a kevésbé virulens változatok elveszítik előnyüket, mert a virulensebb változatok javára billentettük a mérleget. Végül is, míg az enyhe tünetekkel rendelkező személyek otthonaikra korlátozódnak, a súlyos tünetekkel küzdők kénytelenek voltak elhagyni otthonukat, és átmenni a kiszolgáltatott emberekkel teli, zsúfolt környezetbe, a kórházakba.
Máris vannak bizonyítékok, amelyek alátámasztják ezt az elméletet. A jelentések szerint a kenti változat átterjedtebb és halálosabb , míg a dél-afrikai változat nagyobb valószínűséggel súlyos betegségeket okoz . Véletlen-e, hogy ezeknek a változatoknak az előfordulása olyan országokban jelent meg, ahol a pandémiában nagyon szigorú intézkedéseket alkalmaztak? Véletlen-e, hogy a Kent-variáns dominált az Egyesült Királyság regionális és országos zárlatainak időszakát követően? Ha a lezárások a kulcsok e veszélyes mutációk megállításához, akkor miért nincs virulensebb és fertőzőbb svéd változat? Hol van az indiai változat?
A közelmúltbeli USA-variánst „ördögnek” bélyegezték, mivel úgy gondolják, hogy ez sokkal fertőzőbb, és nagyobb valószínűséggel súlyosan megbetegíti az embereket. De elterjedt-e ez a változat Floridában vagy Dél-Dakotában, ahol az intézkedések enyhébbek? Nem. Kaliforniában a hosszú ideig tartó otthoni zárlatok és üzletbezárások után jelent meg.
Ha továbbra is Istent játszunk, miközben figyelmen kívül hagyjuk a bizonyítékokat és az adatokat, megélhetjük, hogy nagyon megbánjuk.
Miközben az átgondolatlan intézkedéseinkkel csökkentjük a terjedését, egyúttal arra ösztönözzük a vírust, hogy váljon virulensebbé és fertőzőbbé. Eközben ezek a beavatkozások tönkreteszik a megélhetést, lerombolják kultúránkat, veszélyeztetik demokráciánkat, és a kormány saját bevallása szerint életek ezreit veszélyeztetik.
A virológiában még mindig nagyon sok a rejtély. Ez a globális kísérlet azonban rávilágított a mutánsok elterjedésének módjára, és kollektív felelősséggel tartozunk a bizonyítékok figyelembevételére.
Nem engedhetjük meg, hogy az NPI-k „új normalitássá” váljanak.
Ez egyenértékű lehet az antibiotikumok széles körű megelőző alkalmazásával egészséges egyének számára. A bizonyítékok arra utalnak, hogy régi életmódunk biztonságosabb volt, védett és életeket mentett meg, míg új életmódunk azzal a veszéllyel jár, hogy a halálos vírusmutációk új korszakát nyitjuk meg, amelyet nem remélhetünk kontrollálni vagy kezelni.
Mint a tudomány számos területén, a természetet (ebben az esetben a saját természetünket) manipulálva próbáljuk becsapni a halált, de a természet végül visszavág. Ha továbbra is Istent játszunk - mondván mi mindent tudunk, eközben figyelmen kívül hagyjuk a bizonyítékokat és az adatokat -, egy napon nagyon bánni fogjuk.
