Aki nem olvasta az előző, összefoglaló írásomat, akkor javaslom, hogy azzal kezdje, mert ez már a folyamat következő lépcsőfoka, és logikailag valamint időben is fontos a sorrend a történések megértéshez és a folytatáshoz.
Nagyon köszönöm azoknak, akik elolvasták, mert úgy tapasztalom, hogy aki túl van az „alaptörténeten”, az már megértett sok mindent, és remélem a jövőben ezekre már nem kell visszatérnem.
Örülök annak, hogy a reakciók alapján és egyre több ember támogatásával el tudunk indulni, és ha kitartotok, célba fogunk érni! Azt most kijelentem, hogy rajtam nem fog múlni! Ti lesztek az előttünk álló feladatok nélkülözhetetlen résztvevői, mozgatórugói, és bízom benne, hogy aki számára ez világossá vált, ezután már nem fog visszakozni.
A tegnap hajnali bejegyzésemben a rövidfilm remélem ad majd egy kis lendületet a keményebb napokban! Ez a két perc töltsön fel, és adjon erőt mindannyiunknak - mert lesz mihez…
Akkor nézzük a folytatást!
Mert mindenképp folytatjuk. Bíztam benne, hogy az előző írásomat meg fogjátok érteni, és hála Istennek, így is lett. Ám innentől nincs megállás: „Csak az jöjjön, aki bírja, aki tudja, hogy végig csinálja”, de ami ennél sokkal fontosabb: akarja is! Ha innen visszafordulunk vagy valamit elrontunk, az nem pusztán hiba lesz, hanem a jövőnk kézbevételének elmulasztása, és reálisan látva az elmúlt évet bátran kimerem mondani, hogy a normális életünk elvesztése is egyszer s mindenkorra.
Jöjjön sorrendben a következő lépcső. Foglalkozzunk a tenni akarással, vagy inkább annak sajnálatos hiányával. Miért is mondom ezt, holott egyre többször írjátok, hogy tegyünk már végre valamit, és cselekedjünk, mert különben késő lesz. Ebben tökéletesen egyetértek mindenkivel, amit mi sem bizonyít jobban, hogy 9 hónapja én mást sem csinálok. Viszont ezzel, ahogy írtam már az előzőekben is, sajnos többnyire egyedül maradtam - néhány barátommal -, dacára annak, hogy a többség maga is követeli az aktivitást, és ennek folyamatosan hangot is ad!
Már több alkalommal megtanított az élet, és tapasztaltam eleget ahhoz, hogy tisztában legyek azzal, a szándék kinyilatkozása sosem jár kézen fogva annak megvalósításával! Másként kifejezve:
ha az akarat nem párosul tényleges cselekvőképességgel, akkor nincs valódi igény a változásra sem!
Ahogy Madách Imre írta Az ember tragédiájában: „A tett halála az okoskodás!” Ha a ma divatos kifejezésekkel mondjuk, csak szájkaratéról és fotelforradalmárról beszélhetünk, ami pedig semmire sem alkalmas időhúzás, és a kifárasztáshoz vezet. Ez jól érzékelhető az emlékezetes 2006-os események óta - ami egyébként nem feltétlenül úgy történt, ahogy ezt láttatni akarták velünk -, hiszen onnantól megszámlálhatatlan mennyiségű esemény, rendezvény, felvonulás és tüntetés volt már, de milyen érdekes, hogy ezek közül csak a legjelentéktelenebb és tulajdonképpen nevetségesnek is mondható „netadós” megmozdulás vezetett eredményre.
Ugye hogy furcsa ez? Pedig bármennyire is tagadták, e mögött is ellenzéki szervezés állt, ha visszaemlékeztek. Csak elszámolták magukat és túl közel kerültek egy valódi beavatkozás lehetőségéhez, ami egyáltalán nem volt akkor senkinek az érdeke, különösen a látszatellenzéknek.
Az „aprócska problémát” - aminek következtében majdnem kicsúszott az események irányítása a kezükből - éppen az jelentette, hogy váratlanul jelentős számban csatlakoztak a megmozduláshoz naiv fiatalok, akik a politikára egyébként nagy ívben tesznek.
Az „ellenzék” álságosságáról, vagy mondjuk ki egyenesen, az álellenzéki szerepéről és mibenlétéről nem akarok most részletes feltárásba kezdeni, mivel ez külön fejezet lesz hamarosan. Maradjunk most csak az utcára vonulások történeténél, amit jól megfogalmazott annak idején Fletó, hogy előbb-utóbb megunják és hazamennek. Csak éppen ez nála annyiban nem jött be, hogy elindított egy olyan eróziós folyamatot, ami végül a bukásához vezetett.
Miért írom ezt?
Az utcára vonulás csak egy dolgot szolgál, az elégedetlenség és a feszültség egyértelmű kinyilatkoztatását. Ha ez megtörténik és a társadalom többsége érzékeli, és megérti ezt, függetlenül attól, hogy nem vett részt benne, már elértük a célt vele. De a gondok megoldása nem ezzel valósul meg, és nem is csak a figyelem ráirányításával, hanem annak állandó szem előtt tartásával.
Ezt különösen hangsúlyozom még egyszer, és mindenki jól vésse az eszébe: az elégedetlenség folyamatos kinyilvánításával! Mert csak ez indíthat el változást, egy bármekkora nagy tüntetés nem, mivel onnan előbb-utóbb mindig hazamennek, hogy a klasszikust újra idézzem. Lehet ez akár folyamatos utcára kivonulás is, vagy inkább hangulatkeltés, ahogy ez volt a 2006-os őszi események után, de szerintem vannak ennél jobb, könnyebb, hatékonyabb, egyszerűbb és sokkal gyorsabb módszerek is.
Hogy mik ezek, a végén erre is rátérek, de a jelen helyzetben nem a tüntetések, amikor korlátoznak ebben és durván büntetnek.
Akkor tanulságképpen nézzük itt is időrendben a történteket.
Ahogy ezt az előző írásomban már jeleztem, a rengeteg kérés egy megmozdulás szervezésére, és annak folyamatos napirenden tartása már tavasszal elkezdődött, aminek a valóságát akartam tesztelni, és számotokra is érzékeltetni június 20-án a Múzeumkertben.
Annak ellenére, hogy novemberig a gyülekezést nem is korlátozták, azok akik demonstrációkkal próbálkoztak, a mi szeptemberi COVID 9.11 rendezvényünktől eltekintve nem sok sikerrel jártak.
Az első a sorban a „Vírusdiktatúra elleni” tüntetés volt, július közepére meghirdetve. Bár nem tartottam szerencsének, nem szóltam bele, mert nem én szerveztem. Ennek ellenére a közel százezres csoportunkban folyamatosan kiraktuk az eseményhez kapcsolódó bejegyzéseket, amihez semmi más megjegyzést vagy hozzáfűzést nem tettünk, csak ahogy a szervezők kiposztolták vagy kommentelték azokat.
Aztán ennek ellenére nagyjából csak 30-40 ember ment el, ráadásul voltak még félreértések is, mert utána nekem tulajdonították az egészet, és még azt is a szememre vetették egyesek, hogy odahívom az embereket és én el sem megyek. Hogy tisztázzuk: én is csak meghívott voltam, de időben jeleztem, hogy egy rendkívüli családi esemény miatt nem tudok oda elmenni.
A mi szeptemberi COVID 9.11 rendezvényünkről már az előző írásomban szót ejtettem. Az is döcögősen indult, de aztán az utolsó napokban a remény felcsillant, amihez kellett az is, hogy újra és újra jelezzük, a beszéd és a kommentelés az „óhajokról” még nem elég, ehhez a dolgok személyes felvállalása és cselekvés is szükséges, amiről már egy cikkemben is említést tettem.
Ezután bombázott bennünket a „teljes útzár” nevű csoport, hogy kapcsolódjunk be a szeptemberi országos kezdeményezésükbe, amivel „megdöntik a rendszert”. Az értelmetlen és nyilvánvalóan kudarcra ítélt kezdeményezés finom elutasítása után persze kaptam hideget-meleget, és voltam minden, mert nem értették meg, hogy egy ilyen akcióra nem csak ők, mások sem lennének képesek.
Aztán megtörtént az eset, és egyetlen M0-ás felhajtó lezárástól eltekintve, amit a rendőrök 10 perc alatt megszüntettek, a fővárosi Blaha Lujza téren való 10 fős találkozásukon és ott az emberek hibáztatásán és szidásán kívül más nem is történt. Csak megjegyzem, hogy azt sehogy sem értettem, hogy a „nagyon hiteles” és harcos, engem rágalmazó vezetőjük vajon miért nem a „barikádokon” vagyis az utakon egy lezárás példamutató megszervezésén munkálkodott azon a napon?
Nem volt elég ez a kudarc, rögtön ezután inkább laikusnak mondható emberek nem is akármilyen rendszerváltó tüntetéssorozat megszervezésébe kezdtek október közepére, és heteken keresztül elárasztották a csoportunkat ezekkel a felhívásokkal. Tudván, hogy milyen kudarcra van ítélve egy ilyen elképzelés is, szintén elzárkóztunk, amit persze megint zokon vettek, ahelyett hogy megértettek volna. Aztán százezrek helyett itt is 40-50 fő jelent meg, és a többnapos kitartás helyett a rendezvénynek már aznap vége lett.
A további félreértések tisztázása, és az engem ért támadások ellenére fontosnak tartottam a rendezvények szervezésével kapcsolatos tapasztalatlanság és megértés hiányára rámutatni, és a hasonló esetek demoralizáló bekövetkezésének elkerülése érdekében szót emelni.
Sajnos hasztalan volt ez a figyelemfelhívás is, mert a súlyos kudarc ellenére november közepére egy újabb, hasonlóan „rendszerváltó” tüntetés szervezésébe kezdtek. Ráadásul úgy, hogy közben még a „nagyjaink” kitalálták a tutit, és további szigorításokat vezettek be, aminek köszönhetően többek között a rendkívül „hasznos” köztéri maszkviselés mellett már gyülekezni sem engedik az embereket!
Tehát nem volt elég az előző tüntetés tanulsága, november közepén megint belementek ebbe a csínybe, és nem csak megalázó lett újra a részvétel - ami valljuk be egyértelműen borítékolható volt -, de annak a kevés elszánt embernek is százezres büntetésekkel próbálták elvenni a kedvét mindentől. Azért mondom, hogy próbálták, mert ha netán nyomokban mégis lenne még jogállam, akkor ezeket természetesen nem lehet érvényesíteni, ahogyan az egyéb, az indokolatlan rendelkezések miatti büntetéseket sem.
Gondolom, most már sejtitek, és ha az erről szóló cikket elolvassátok még érthetőbb lesz, hogy miért nem engedjük, hogy a csoportban az ilyen és hasonló eseményeket megjelentessék, és mindannyiunkat felhasználva szervezkedjenek. Ahogy a cikkben is leírtam, ezzel - még ha jóhiszeműen is - jelenleg csak kárt okoznak, mert minden ilyen esemény egyre nevetségesebb lesz, nem beszélve arról, hogy emiatt elmegy az emberek kedve, és nem véletlenül vesznek részt egyre kevesebben. Aztán ha majd valóban tüntetni kellene vagy lehetne, már senkinek sem lesz kedve a megélt vagy látott kudarcok miatt ebben hinni és részt venni sem.
Ezért is töröljük a hetente felbukkanó újabb ötleteket, hogy ne keserítsék, és vegyék el a kedvét az embereknek. És azért is, hogy ezek miatt ne engem keressenek és tegyenek felelőssé, hiszen semmi közöm hozzájuk. Ha én szervezek valamit, az tudható és látható, nem kommentekben jelenik meg.
Ilyen „komment hőbörgés” volt most is a szilveszterre szervezett „tüntetés”, amit mint általában kamu profilokkal „menedzseltek”, és kommentekben meg posztokban utalva rá hirdették nem keveset, hol a Kossuth, hol pedig az Erzsébet térre, Ennek ellenére mégis voltak páran, akik kimentek. Aztán ilyenkor ledöbbenek, hogy sehol senki, és rögtön le van mindenki gyávázva, miközben a többség ezeket már nyilván nem veszi komolyan, és emiatt egy lépést sem hajlandó tenni.
De nézzétek csak meg, most vasárnapra ismeretlenek megint többen és több helyre szerveznek. Van, aki a Kossuth térre, mások a Hősök terére. Hiába töröljük és kérjük, hogy fejezzék be az emberek félrevezetését ilyen reménybeli tüntetésekkel, mert ez csak ellenkező hatást kelt az eddig leírtak okán.
Joggal merül fel akkor a kérdés, hogy mi legyen, hogyan mutassuk meg magunkat és adjunk hangot az elégedetlenségünknek?
Hasonló a történet az előző írásomban a Médiaforrás kapcsán elmondottakkal, hiszen most is ugyanez a helyzet és az analógia, mert a megoldás szintén készen van már régóta és nem is egy. De valami miatt ezt mégsem veszitek észre, mint a meglévő és nagyon fontos médiahátterünket sem! Azért, hogy ezt is érthetővé és teljesen egyértelművé tegyem, visszatérek a korábban említett fontos megállapításra.
Ahogy az elején már írtam:
Az utcára vonulás egy dolgot szolgál, az elégedetlenség és a feszültség egyértelmű kinyilatkoztatását. Ha ez megtörténik, és a társadalom többsége érzékeli és megérti, függetlenül attól, hogy nem vett részt benne, már elérte a célját.
De a probléma megoldása nem ezzel valósul meg, és nem is csak a figyelem ráirányításával, hanem annak állandó szem előtt tartásával.
Tehát - legalábbis most - felesleges újra demonstrálni vagy tüntetni, mert egyrészt ezt sikeresen megtettük szeptember 11-én, de emellett felhívtuk már előtte és utána is a figyelmet a súlyos hibákra és a hazugságokra. Elértük, hogy felfigyeljenek rá, hiszen a téma gyakorlatilag az egész társadalmat érinti, érdekli, és egyre inkább zavarja is. Ráadásul permanens probléma lett belőle, amit már nem lehet megkerülni és figyelmen kívül hagyni!
Egyelőre nincs más dolgunk, mint a folyamat harmadik, befejező fázisát véghezvinni, vagyis az elégedetlenségünket, a változásra irányuló akaratunkat folyamatosan több fórumon kinyilvánítani.
Az ezt segítő megoldások közül nézzük időben elsőként az októberben elindított országos aláírásgyűjtésünket, amit most már ideje lenne komolyan venni, és azt szervezetten végrehajtani! Ehhez minden feltétel adott, és itt nem az online felületre vagy annak kitöltésére gondolok elsősorban, hanem a letölthető papíros formátumra, mert annak sokkal nagyobb mozgósító és kapcsolatteremtő ereje van.
Ugyanis az lenne a lényeg, hogy szerte az országban, lehetőleg minden településen legyenek aktív emberek, akik beleállnak, mert így rövid idő alatt százezrekhez juthatunk el, akik nyilván, ha már kézjegyüket adják ehhez, komolyan is gondolják - és ez itt a lényeg!
Mert aki komolyan gondolja, az a mi támogatónk, és számíthatunk rá. Az aktívabbakat pedig hozzánk hasonlóan be is vonhatjuk az önálló aláírásgyűjtésbe. Ez a feladat arról is szól, hogy minél jobban terjedjen az álláspontunk, a jóhírünk az aktív és mellénk álló emberek révén, nem csak a passzív aláírók által, akik természetesen szintén nagyon fontosak.
Az online platform emiatt más, és nem annyira hatásos, mert személytelen és túl egyszerű megoldás, ezért nem hagy különösebb nyomot a kitöltése után senkiben. Viszont látványos és húzóerőnek nagyon jó. Végső soron pedig a papíralapú íveket tudjuk felmutatni, és így majd láthatja mindenki, hogy ennek a kezdeményezésnek van támogatottsága, és ez már nagy eredmény lesz.
Ehhez nem kell sokat tenni, csupán bekapcsolódni a meglévő több mint 3 ezer ember mellé, akik gyűjtésre jelentkeztek, és utána megindulni. Mindenki tud a saját környezetében, vagy akár a köztereken és egyéb forgalmas helyeken aláírást gyűjteni, ahol új és előnyös kapcsolatokat is lehet építeni. Minderről további részleteket és információkat a honlapon és a zárt csoportban találtok. Vágjunk bátran bele, mert ha fejenként legalább 10-20, vagy akár 50-100 aláírást összeszedünk, az már több százezer embert jelent, és győzünk!
Ez a módszer azért is lenne egyszerű, mert az oltások választhatósága mellett a szájmaszkok hordása miatt indított gyűjtésünk is elkezdődhet, hiszen van, aki ezt, van, aki azt, és van, aki mindkettőt nagyon szívesen aláírja. Ez utóbbiak lehetnek a biztos támogatók, és a cselekvésre fogható emberek.
Másodikként pedig itt van a talán még fontosabb, decemberben elindított ÖSSZHANG kezdeményezésünk, ami a normális életünket és az emberek alapvető érdekeit figyelmen kívül hagyó, hibás és átgondolatlan intézkedések miatti polgári elégedetlenségünket kifejező, ennek hangot adó mozgalom. Volt, ahol ez már sikerre vezetett, nézzétek csak meg, nem is akármilyenre!
Ez tökéletes arra, hogy a közös problémánkra felhívjuk a figyelmet, és ennek állandó szem előtt tartása miatt folyamatosan, minden este 8 órától 1 percen át adjunk hangot a véleményünknek.
Ezt a zajos tiltakozást addig kell folytatni, amíg minden településen, minden este 8-kor fel nem hangzanak a sípok, dudák vagy egyéb zajok, és figyelembe nem vesznek bennünket, hogy visszakapjuk a NORMÁLIS ÉLETET!
Ennek segítségével a környékünkön élő, hasonlóan józanul gondolkodó társainkkal is fel tudjuk venni a kapcsolatot, de akár a honlapon keresztül is a beregisztrálás után, mert közösen sokkal hatékonyabbak leszünk.
Behívhatjuk ide a meglévő és velünk együttműködő barátokat, ismerősöket is, vagy a privát facebook csoportban cseveghetünk bárkivel a tapasztalatokról és az élményekről, vagy megoszthatunk humoros történeteket, de az alkalmazott „hangadó” módszereket is. Ha pedig nincs otthon megfelelő kellék, síp, duda, dob vagy egyéb zajkeltő eszköz, itt találtok, vagy akár máshol is a neten, hogy beszerezzétek, mert jók lesznek még ezek később máshoz is!
Most pedig összegzem, hogy miért nagyon fontos mindaz, amiket itt a második lépcső során leírtam.
Tapasztalataim szerint, ha tüntetésről van szó, sokszor a leghangosabbak, akik a legtöbbet osztanak erre hívó linkeket és posztokat, általában el sem mennek, csak a fotelből elégedetlenkednek. Maguk a tüntetések sem egyszerű dolgok, ezért is van az, hogy érdektelenné váltak, és csak nagyon kevés embert vonzanak, ami által a cselekvőképesek maradék „harci kedvét” is elveszik. Ezért írtam le részletesen, hogy jelen pillanatban nem sok értelme van.
Az elégedetlenség kifejezésére elindított lehetőségek, az aláírásgyűjtések és az ÖSSZHANG - amiket éppen az előbb említett leghangosabb fotelforradalmárok csak kritizálni szoktak -, tökéletesen alkalmasak nem csak az emberek tájékoztatására, a szervezettség fokozására, hanem az erő felmutatására és a hatékony nyomásgyakorlásra!
Ha valaki nem képes a fotelből felállni és az ablakhoz lépni, hogy az elégedetlenségének 1 percre hangot adjon, az szerintetek elmenne egy tüntetésre? Vagy aki nem megy el az ismerőseihez sem néhány aláírásért, az elkezdene valaha bármit is szervezni?
Szerintem mindkét esetben a válasz egyértelmű. Ezért itt az idő és hajrá, kezdjük el végre ezeket a fontos dolgokat komolyan venni! Mert csak ennek segítségével lehet valódi, országos szervezettséget kiépíteni, és a későbbiekben majd komoly megmozdulást szervezni, a követeléseinknek pedig érvényt szerezni!
A válaszotokon és utána már csak a cselekvőkészségen, a fotelből felemelkedő aktivitáson múlik, hogy tényleg tudjuk-e a tevékenységünket hatékonyan és eredményesen végezni.
Te hogy döntesz ezek után, lépsz még egyet feljebb? Akarod, mered és teszed is, amit kell és lehet?
Mert hidd el, minden ezen, vagyis RAJTAD, rajtunk fog múlni.
Ha az első lépcső után a válaszod erre is igen, akkor köztünk a helyed, és ezzel mindannyian nyerünk!
