Egy olyan területen, ahol az embereket megfosztják a vitaminokkal kapcsolatos elegendő műveltségtől, jól működhet a vitamin túladagolás veszélyével való riogatás is. Egy kevésbé manipulált társadalomban mindenki tudhatna arról, hogy készült egy huszonhét európai országra kiterjedő egészségügyi kockázat elemzés.
Ez az elemzés kimutatta, hogy egy embernek 26-szor nagyobb esélye van arra, hogy villám csapjon belé, mint arra, hogy vitamin túladagolás következtében szenvedjen el egészségkárosodást.
Dacára annak, hogy az emberiség mindig is valahol a vitaminhiányos összeomlás szintje fölött egyensúlyozott. Ahogyan azt Szent-Györgyi Albert nagyon frappánsan megfogalmazta:
„Én csodálkozom, hogy az emberiség az ilyen éghajlat alatt egyáltalán életben maradt.”
Dacára minden tényeken alapuló számításnak. Pedig könnyen ki lehet számolni, hogy lehetetlen annyi gyümölcsöt vagy zöldséget megenni, amennyi biztosítaná a mindennapi vitaminszükségletünket. Sokkal kevesebben hitegetnék magukat azzal, hogy sok zöldséget és gyümölcsöt esznek, így nincs szükségük további vitaminbevitelre.
Nézzünk egy példát:
Az ember C-vitamin igénye legkevesebb 30 milligrammnyi a testsúlya minden egyes kilogrammjára.
Vegyünk egy filigrán, 50 kg-os asszonykát.
Számoljunk: 50 X 30mg = 1.500 milligramm. 1.500 milligramm = 1,5 gramm.
Ennek a hölgynek naponta legkevesebb 1,5 gramm C-vitaminra van szüksége ahhoz, hogy szervezete megkapja azt a mennyiséget, amellyel optimálisan tud működni.
1,5 grammnyi C-vitamin biztosításához a következő mennyiségeket kell minden áldott nap megennie:
• Paprika 2,2 kg/nap, vagy
• Citrom 3,7 kg/nap, vagy
• Eper 3,7 kg/nap, vagy
• Paradicsom 6,0 kg/nap, vagy
• Meggy 15,0 kg/nap, vagy
• Cseresznye 18,7 kg/nap, vagy
• Őszibarack 21,7 kg/nap, vagy
• Alma 30,0 kg
Kizárt, hogy képes lenne ennyi gyümölcs vagy zöldségfélét megenni. Minden áldott nap.
A C-vitamint eleve azért választottam példának, mert ebből nagyobb mennyiséget tartalmaznak a gyümölcs- és zöldségfélék, mint más vitaminokból. A többi vitaminféleség esetében jellemzően még a fentieknél is nagyobb zöldség és gyümölcs mennyiségek elfogyasztására lenne szükség. A zsírban oldódó vitaminokról ne is beszéljünk, melyek az egészséges táplálékainkban is szinte csak nyomokban fellelhetők. Ilyen többek között a D-vitamin, amiből legjobb esetben is csak napi 80 NE körül fogyasztunk, holott 1200-2000 NE-re lenne szükségünk, pedig az immunműködésünk egy leghatásosabb támogatója.
Ha csak ez az egyetlen egy információ széles körben ismertté válna, akkor senki sem hinné el, hogy a vitaminok pusztán „étrend-KIEGÉSZÍTŐK”. Senki sem gondolna úgy rájuk, mint valamiféle „néha azért jó lehet bevenni belőle egy keveset” dologra. Senki sem áltatná magát azzal, hogy nyáron nincs szüksége ugyanakkora vitaminpótlásra, mint ősszel, vagy télen. Az „étrend-kiegészítő” elnevezés könnyen félrevezeti az embereket.
A korrekt elnevezés a következő lenne: Nélkülözhetetlen mindennapi tápanyag!
Ha megengedték volna, hogy kialakuljon legalább alapszinten egy egészségkultúra, akkor az emberek ma úgy gondolnának a vitaminokra, mint a mindennapi táplálkozás alapvető és elengedhetetlen részére.
forrás: dr. Lenkei Gábor
