Köztudott, hogy a rák többnyire halálos, ezért jó lenne elkerülni. Tenni azonban kevesen tesznek ellene. Rákdiagnózis után sokan kérdezik, mit is kell szedni ilyenkor?
A rák számokban
A rák korunk egyik legsúlyosabb kérdései közé tartozik, hiszen minden harmadik ember rákos lesz élete során, és minden negyedik ebbe bele is hal. Különös ellentmondás, hogy az onkológiai szereket gyártó cégek fénykorukat élik, miközben a betegek sorra halnak. A fejlett országokban 2009-ben 75 milliárd volt, 2018-ra már 147 milliárd dollár lett a rákgyógyszerekre költött összeg. Kalkulációk szerint a D-vitaminhiány okozta megbetegedések és halálozások Nyugat-Európa számára 187 milliárd euró költséget jelentenek. Ha mindenki napi 2-3000 NE D-vitamint szedne és ezzel a D-vitaminszintje 40 ng/ml szintet érne el, ez a kiadás megszűnne. A D-vitamin ellátást 10 milliárdból meg lehetne államilag oldani, ezt tehát 177 milliárd megtakarítást jelentene. Magyarországgal kapcsolatban hasonló nagyságrendű a kalkuláció: a D-vitaminellátottságra 15 milliárd forintot kellene költeni, amin csak az egészségügy 250 milliárdot takarítana meg.
A rákhalálozás földrajza
Frank Longstaff Apperly angol patológus 1941-ben megjelent tanulmánya szerint Északon Délhez képest 2.5-szer gyakoribb a rákos halálozások aránya. Apperly eredményét összefüggésbe hozta az adott területre egy év alatt jutó UV sugárzás mennyiségével, de a D-vitamin-rák kapcsolatot nem fogalmazta meg. Negyven évvel később Cedric és Frank Garland hívták fel ismét a figyelmet arra, hogy Amerikai északi részén a délinek durván kétszerese a vastagbélrák halálozás. Ugyanezt találták a város és falu összehasonlításában a falusiak javára. A feltételezett védőfaktor tehát a D-vitamin. Ezt igazolták is vizsgálatukban, melyben több mint 25 ezer embert követtek 8 éven át. Akiknek a D-vitamin vérszintje 27-32 ng/ml közé esett, azoknak 70%-kal, akiknek 33-41 ng/ml közé esett, azoknak 80%-kal csökkent a vastagbélrák kockázata. Azóta rengeteg megfigyeléses vizsgálat megerősítette, hogy a D-vitaminszinttel arányos a rákkal szembeni védettség.
William Grant 6 vizsgálat összevont elemzése alapján úgy találta, hogy a mellrák- és a vastagbélrákkockázat már 40 ng/ml vérszint esetén is 60%-os csökkenést mutat. Egy vizsgálatban a vér D-vitaminszintje alapján öt csoportba osztották a nőket. A legalacsonyabb szintű csoportba tartozóknak ötször nagyobb volt a mellrák kockázata és gyorsabban bontakozott ki náluk a rák, mint a legmagasabb szintű csoportba tartozóknak. Ha belegondolunk, nincs még egy olyan nagyhatású gyógyszer, amellyel akár csak e kockázatcsökkenés töredékét el lehetne érni.
Az északi és déli államok prosztatarák halálozását összehasonlítva a délieknél 50%-os kockázatcsökkenés volt kimutatható. A különféle ráktípusok gyakorisága az Észak-Dél tengely mentén északra haladva folyamatosan nőnek. A kutatások szerint a D-vitaminhiány és legalább 15-20 féle rák fokozott kockázata közt találtak eddig kapcsolatot. Talán meglepő, de még az agydaganatok vagy a hasnyálmirigy rák gyakorisága is szoros kapcsolatot mutat a D-vitaminhiánnyal.
Eddig a megelőzésről szóltunk, de természetesen a már kialakult betegség kimenetét is jelentősen befolyásolja a D-vitaminszint.
Rákbetegség és D-vitamin
Aki megbetegedett már rákban, vagy éppen túl van a kezeléseken, az is sokat profitálhat csekélyke D-vitamin adagolásból is. Igen sok vizsgálat bizonyítja, hogy már pusztán attól jelentős túlélésbeli időkülönbségek származnak, hogy valakinél a rákot nyár után, tehát D- vitaminnal jobban ellátott hónapban fedezik fel, avagy D vitaminhiányos téli-tavaszi hónapokban. Egy norvég vizsgálatban az ősszel diagnosztizált vastagbélrákos betegek 18 hónappal tovább éltek, mint akiknél a rákot télen fedezték fel. Egy másik vizsgálatban 300 vastagbélrákost követtek, és a legmagasabb D-vitaminszintűek kétszer valószínűbben élték túl a betegséget, mint a legalacsonyabb szintűek.
Mellrákban a nyári diagnózis 14%-kal több gyógyuláshoz vezetett, mint a téli. Tizenötezer hatszáz tüdőrákos adatának elemzése szerint az ősszel diagnosztizáltak 15%-kal valószínűbben élték túl a betegséget, mint a télen diagnosztizáltak. Tovább növelte a túlélési esélyt, ha valaki napsütötte vidéken élt. Pamela Goodwin és csoportja 512 mellrákos nőt követett 12 éven át. Akiknek a diagnózis felállításakor 8 ng/ml volt a D-vitaminszintje, azaz súlyos D-vitaminhiányban szenvedtek, 1.7-szer valószínűbben haltak meg, és kétszer valószínűbben alakult ki áttétjük a kielégítő D-vitamin szintűekhez képest.
Igaz, ezek nem olyan vizsgálatok, amelyekben rákbetegeknél kiegészítő kezelésként D-vitamint alkalmaztak volna, de mindenképpen jelzik, hogy a betegség kedvezőbb lefolyású, ha a betegben diagnóziskor vagy kezelés alatt magasabb a D-vitaminszint. Ebből logikusan következik, hogy ha terápiás céllal emelik meg, akkor az jó irányba befolyásolja a betegség kimenetét.
Szórványosan vizsgálják a kezelés kiegészítéseként szedett D-vitamin hatását. Simon B. Zeichner és munkatársai a klinikájukon kezelt 246 mellrákos nő adatait elemezték utólag. A nők egy része a terápia során a csontritkulás kezelésére napi 1400 NE D-vitamint kaptak. A kis dózis ellenére a D-vitamint nem szedőkhöz képes az betegség kiújulás mentes 5 éves túlélés esélye 64%-kal nagyobb volt.
Mint láthatjuk, ezekben a vizsgálatokban rendkívül alacsony D-vitaminpótlással is látványos eredmények születtek.
Az orvostudomány szembe megy a tényekkel
Két kutató, Paul Veugelers és John Paul Ekwaru gyanúsan alacsonynak találták az Amerikai Orvostudományi Intézet (IOM) által ajánlott napi 600 NE D-vitamin mennyiséget, és újraszámolták az IOM által használt vizsgálatok adatait. Kiderült, hogy a napi 600 NE csupán 10 ng/ml vérszint elérésére elég, ami a súlyos D-vitamin-hiánynak felel meg! Újrakalkulálták, hogy mennyi D-vitamin kell a minimálisan szükséges 50 nmol/l vérszint eléréséhez, napi 8895 NE-re következtettek. A valóságban sokaknak 5-6000 NE is elég. Bár az IOM szerint 4000 NE már mérgező dózis, igazából simán napi 10 ezer NE-t is lehet szedni hónapokon át gond nélkül. A rák ellen ugyanis 60-80 ng/ml véd, kialakult rák esetén pedig 100 ng/ml az ajánlott. Mondanom sem kell, az IOM negyedik éve lapít, és nem korrigálja az általa elkövetett szarvashibát, a nemzeti közegészségügyi intézmények pedig szolgaian követik a téves ajánlást.
Forrás: Szendi Gábor
