Azt mondja, őt magát sokkal többen ismerik „máshonnan”, mint a tára mellől. Az egészségügyi ismeretterjesztést, tanácsadást kiterjesztve az online térbe végez országos szintű felvilágosító és egészségnevelő tevékenységet. Az idei Kedvenc Patikám címet elnyerő nagykállói Igazgyöngy Gyógyszertár vezetőjét, dr. Gődény Györgyöt kérdeztem.
Dr. Gődény György: Az országban két Igazgyöngy Patika van, a miénk Nagykállóban működik. Városunk körülbelül tízezres lélekszámú, és Nyíregyházától tíz kilométerre található. 1997-ben nyitottunk, azóta szinte ugyanazzal a gárdával dolgozunk.
Gyógyszertár: Mondanál néhány szót magadról: hogyan jutottál el a gyógyszertár indításáig?
G. Gy.: A diploma megszerzését követően a Gyógyszertári Központnál dolgoztam, ahol kihelyeztek vidékre megbízott vezetőnek. Kezdeti tapasztalataim a gyógyszerészi gondozást illetően innen származnak. A rendszerváltás környékén én is váltottam, mert akkor, kezdő koromban a tára mellett még igen alacsonyak voltak a bérek, a családom viszont hála Istennek egyre népesebb lett. Így fejest ugrottam a sütőiparba, kft-t csináltunk, péksüteményeket gyártottunk. Eleinte a tevékenységünk jelentős részét – mint beszerzés, gyártás, értékesítés – egyedül végeztem. Később szépen kinőttük magunkat. Bár én visszatértem az eredeti hivatásomhoz, a cég a mai napig működik. Ezt követően hosszú évekre a gyógyszeriparban helyezkedtem el, a Ciba, a Novartis, a Ratiopharm, később pedig a Goodwill Pharma munkatársa voltam.
Gy.: A településen belül mekkora a konkurencia?
G. Gy.: Igen jelentős. A városban négy patika működik, ami tízezer főre sok. Kezdetben csupán egy korábban államiból privatizált gyógyszertár volt, aztán nyitottunk mi. Jól kijöttünk egymással. A liberalizáció időszakában duplázódott meg a patikák száma.
Gy.: Ahhoz, hogy elnyerjétek a Kedvenc Patikám címet, egyrészt az kellett, hogy szeressenek benneteket…
G. Gy.: Azt bátran mondhatom, hogy elég népszerűek vagyunk Nagykállóban. A szakmai alapelveken kívül ugyanis nálunk rendkívül fontos az empátia. A munkatársaim érzékenyek, fogékonyak az emberek gondjaira, problémáira, adott állapotára, ami alatt nem csak a betegségüket értem. Emiatt nagyon szívesen járnak hozzánk; van, hogy hétvégén inkább nem mennek el az ügyeletes gyógyszertárba, hanem megvárják a hétfő reggelt, hogy hozzánk jöhessenek, velünk beszélhessenek. Az eltelt több mint 20 év alatt a kolléganőim – akik egytől egyig kiváló szakemberek - nagyon hozzászoktatták ehhez a betegeinket. A páciensek szívesen osztják meg velük a problémáikat, ők pedig mindig tudnak egy hasznos tanácsot adni vagy egy konkrét készítményt ajánlani.
Gy.: Van-e valamilyen egyéb specialitása a gyógyszertárnak?
G. Gy.: Az emberi hozzáálláson kívül talán az lehet érdekes, hogy engem sokkal többen ismernek egyéb területekről, mint gyógyszerészként a tára mellől. Egyrészt a sport miatt: testépítésben vannak magyar bajnoki címeim, emellett 13 éve amerikai futballozom, ott is többször voltunk már bajnokok. Másrészt filmekben is szerepelek (Tiszta szívvel, Aranyélet, Valami Amerika 3. stb.), amelyekben általában rosszfiúkat alakítok. Sport, filmezés, média szereplések és gyógyszerészet, ezek nehezen állnak össze az emberek fejében: „Ez a furcsa pali tényleg patikus?” – teszik fel sokszor a kérdést.
Gy.: Mennyire vagy jelen a patikában?
G. Gy.: Természetesen vagyok. Persze ha forgatunk, vagy egyéb munkáim vannak, akkor mennem kell. Elsősorban nem expediálok, inkább gyógyszerészi gondozást szoktam végezni. Ha van egy problémásabb eset, általában én nézek rá, és próbálok segíteni.
Gy.: Visszatérve a Kedvenc Patikám kiírásra, ahhoz, hogy ti kapjátok a legtöbb szavazatot, nyilván szükség volt valamiféle plusz kommunikációra, kampányra. Mit csináltatok?
G. Gy.: Már korábban is figyelemmel kísértem a szavazást, és úgy láttam, hogy egy Budapesttől távoli kisvárosban működő gyógyszertárnak nem nagyon van esélye arra, hogy az ország Kedvenc Patikája legyen. A rendszeresen hozzánk járó embereket könnyen el tudjuk érni, viszont ismerve a gyógyszertárat látogató populáció összetételét, nem sokan vannak, akik igazán aktívak lennének az interneten, és részt vennének online szavazásokban. Egyébként is, az emberek az utóbbi időben egy kicsit nehezebben mozdíthatók.
Elkezdtünk gondolkodni azon, hogy ha Magyarország legnépszerűbb patikája szeretnénk lenni, akkor a hétköznapokban végzett kommunikációt ki kell bővítenünk. Abból a mikrokörnyezetből, ahol alapvetően hatékonyak vagyunk, és hisszük, hogy a betegek hallgatnak ránk, ki kell lépnünk. Én már korábban létrehoztam egy honlapot, a doktorgodeny.hu-t, és ahhoz kapcsolódóan egy közösségi felületet a Facebook-on, ahol rendszeresen, napi két-három alkalommal publikálunk egészséget, betegséget, életmódot érintő cikkeket, és nézzük az emberek visszajelzéseit.
Ez az oldal nagyon szépen fejlődött, láttuk, hogy van igény erre a fajta kommunikációra, ami kibővíti azt az ismeretterjesztő jellegű, tanácsadói tevékenységet, amit a gyógyszertárban is folytatunk. A tára mellett idő szempontjából be vagyunk határolva: a napnak ritkán van olyan időszaka, amikor akár csak tíz percet is tudunk egy beteggel beszélgetni, alátámasztani és elősegíteni az orvos által rendelt terápiát.
Ezeken az internetes felületeken viszont írhatnak nekem üzenetet, feltehetik a szakmai jellegű kérdéseiket, tovább tudjuk folytatni azt a kommunikációt, amit a gyógyszertárban elkezdtünk, ráadásul az ország egyéb részeiről is megkereshetnek emberek, és információt szerezhetnek az egészségmegőrzéssel vagy a betegségükkel kapcsolatban.
Mindez két éve működik, és most megmérettük a rendszert, hogy mennyire szimpatikus az embereknek. Az oldalunkon két alkalommal osztottam meg a felhívást, hogy keresik az ország Kedvenc Patikáját; nagyon nem hangsúlyoztam, hogy a miénket jelöljék erre a címre, csupán annyit írtam, hogy az embereknek most lehetőségük van eldönteni, hogy a környezetükben melyik patikai kollektívának a szakmai munkáját értékelik annyira, hogy azt elismerendő meg is nyomják azt a bizonyos gombot.
Így lettünk mi az ország Kedvenc Patikája. Én kifejezetten hasznosnak gondolom, hogy azt a szakmai munkát és kommunikációt, amit eddig a patikában folytattunk, kivittük egy internetes felületre. Néhány kolléga ugyan időnként megdorgál amiatt, hogy bizonyos bulvár jellegű tartalmakat is felteszünk, én viszont azt mondom, hogy ha egy ilyen cikk csak két embert is odavonz az oldalra, és ők később többet foglalkoznak a saját egészségi állapotukkal, a betegségmegelőzéssel, akkor az a bulvár tartalom már nem volt hiábavaló.
Alapvetően szakmai témákat posztolunk, de azokat is olyan közérthető módon, hogy az emberek tudjanak beléjük kapaszkodni, és azokból kiindulva, további információgyűjtéssel önmagukat is képezhessék, annak érdekében, hogy tisztában legyenek azzal a problémával, ami őket érinti.
Tóth Tamás (Felelős szerkesztő: Gyógyszertár Magazin)
