Napjainkban folyamatosan zajlik az emberek mentális rávezetése - passzív ráerőszakolása - olyan intézkedésre, amelyről a bevezetői tudják: ha nem tartják be a pszichológiai fokozatosság elvét, tervük tömeges ellenállásba ütközhet. De kanyarodjunk vissza a média által jelenleg is alkalmazott prediktív programozás technikájához, mely téma szintén aktuális, pszichológusként pedig kötelességem tájékoztatni a gyanútlan lakosságot.
Valamit meg kell értenünk ezen témán belül. Mégpedig azt: teljesen mindegy, hogy kamu, vagy nem kamu egy bizonyos hír. Nem ez a döntő. Mert maga a közzétett információ - ha hiteles, ha nem - hordoz egy adott érzést. Az emberi pszichében szinte mindent az érzések határoznak meg. A minket manipulálni akaró érdekkör pontosan tudja, hogy az emberek érzelmi intelligenciájára kell alapozza összes elérni kívánt szándékát. Ebben az értelemben teljesen mindegy, hogy egy adott hír igaz, vagy sem, a lényeg, hogy minél gyakrabban jelenjen meg a célcsoport szeme előtt és ezáltal mindig váltson ki egy bizonyos érzést belőlük. A bevezetni kívánt célt sulykolni, ismételgetni kell, egészen addig, amíg az emberek már a szokásos reggeli székelés közben is arról beszélnek.
Eleinte - a bevezetést megelőző időszakban - a hír még nem igaz, nem aktuális, így nem is köteleznek rá senkit. Ebben a stádiumban a tömeg értelmetlen vitákba bocsátkozik egymással hatalmas érzelmi kitörések közepette. Minél hevesebb, hangosabb körülötte a vita, annál eredményesebb a mentális megtörés folyamata. Azonban, ahogy haladunk az időben előre, úgy kell sűríteni az erről szóló híreket, minden létező médiafelületen. Egyre többet, egyre gyakrabban, egyre intenzívebben tolva a lakosság arcába a közelgő intézkedés megvalósulásának lehetőségét, sőt: jövőbeni szükségességét és elkerülhetetlenségét.
Alapvető stratégia a nem létező okok, veszélyek felsorakoztatása a megfelő, fontos intézkedések elmaradása esetére, ezáltal minél erősebb félelem gerjesztése, míg nem egy adott napon megtörténik a valódi bejelentés, ami ekkor már semmilyen tiltakozást nem vált ki, hiszen az ehhez köthető automatikus önvédelmi reakciót egyszerűen kikapcsolták a pszichében. Az emberek ekkorra már érzéketlenné válnak a bevezetni kívánt törvény rémképére. Már nem rettegnek tőle, mivel az elmúlt hónapokban minden érzelmi reakciójukat kimerítették a témával kapcsolatban. Sokszor túl vannak a leghevesebb veszekedéseken, vitákon, mely téma ezután csak legfeljebb egy vállrándítást vált ki belőlük. Ekkor már, mint száraz tényt kezelik a kellemetlen, ámde 'elkerülhetetlen' történést, intézkedést, mert az idősávos mentális presszió és a prediktív programozás segítségével olyan viselkedésmintát ültettek be a populáció pszichéjébe, ami megakadályoz minden komolyabb ellenállást.
....és ekkor elérkezik az idő, miszerint minden létező médiafelületen, 'szakértők' által be kell jelenteni az 'elkerülhetetlen', de a lakosság számára 'nélkülözhetetlen' és 'előnyös' intézkedést. Aki pedig még ezután is ellenáll - borítékolható, hogy kevesen lesznek -, velük könnyűszerrel elbánnak különböző retorziókkal.
Tehát: ennek az egész mocskos játéknak két igazi célja van: kiiktatni a lehetséges, eredményesen ellenálló tömeget, majd a passzív, érzelmileg lefárasztott lakosságon foganatosítani az intézkedést. Miután ezzel a technikával kikapcsolták a lakosság minden egészséges önvédelmi mechanizmusát, zöld útja van bármilyen, akár életellenes intézkedés bevezetésének is.
Jelenleg még az etetés, puhítás, fárasztás stádiumában vagyunk, azaz a viták, az érzelmi reakciók, az úgynevezett szoktatás időszakában. Még néhány hónap és eljutunk a bejelentésig.
De mit lehet tenni? A válasz benne van a cikkben, csak gondold át!
Bízom benne, hogy felismered azt is, mekkora veszélyben vagy!
Árvai Attila ©2020-07-31
